Nehezen szakadok el Párizstól; végülis nem távolság: a repülő 1 óra 50 perc alatt odaér. Meg vissza is, ha időben elindul.
Repülő: ha valaki azon gondolkodik, hogy a régi szép idők emlékére hagyatkozva - amikor habzsi-dőzsi folyt a gépeken - korgó gyomorral száll fel, nagyot fog csalódni.
Budapest - Párizs viszonylaton (igaz, turista osztályon) 2 db kb 4 cm átmérőjű vajas kekszet adtak egy pohár kávéval vagy teával vagy vízzel vagy valami lével. Igazuk is van, aki enni akar, menjen étterembe vagy egyen otthon.
Aki pedig inni akar az igyon még otthon, sokat; mert a biztonsági ellenőrzésnél nem lehet nálad csak max. 100 ml folyadék. Venni természetesen lehet már utána. 550 Ft a legolcsóbb palackozott víz. Lapozzunk.
Párizsban szerencsénkre több helyen is étkeztünk.
Kipróbáltuk a helyi mekit - az egyeníz természetesen egyeníz - de: amíg a sorban állsz, egy mekis alkalmazott felveszi a rendelést, ad róla egy cetlit és mire a pulthoz érsz, már fizetsz és adják a cuccot. Azért nem mondom, hogy ételt, mert az azért inkább cucc, vagy kaja vagy műizé.
Többekben már nyilván régen felmerült a kérdés, hogy akkor mi a fészkes fenéért mentünk be, ha itt most savazom a mekit? Azért, mert valóban gyors és a két keksz után már nem kopogott, hanem dörömbölt a szemünkön az éhség. Ár: 2 db royal bacon menü 13,20 €.
Este a szállodához közeli francia éttermekben vacsoráztunk. Az elsőben kétszer is.
Standard választék mindenhol a bárány. Én szeretem. 16,50 € egy adag. Előételnek a ház zsírban sült kacsamáját ettem - ez másik nagy szerelmem.
Másnap ugyanitt már steaket választottam vacsorára, félig átsütve, körettel. Ezt 17 €-ért számították fel.
Nem volt rossz, de a legfinomabb steaket Párizs egyik peremkerületén, a vonat állomás mellett ettük.
Általában elmondható, hogy olyan helyeket választottunk, ahol sokan vannak; főleg helyiek. Ez a vasútállomás melletti étterem is ilyen volt.
Ott ebédeltek a munkások - melósruhában, mert belefért. Nem volt több oldalnyi étlap, sőt étlap sem volt. Az étterem, vagy inkább söröző előtt egy táblára volt kiírva az aznapi választék: 5-6 fajta étel.
Itt is steak-et ettem, ami maga volt a csoda. Az ára 18 € volt, a kiszolgálás pörgős és kedves.
A legnagyobb meglepetést a világ egyik vezető élelmiszeripari multi "étkezdéje" volt. Az aznap kínált főételekből (5 fajta) a bejáratnál 1-1 komplett tányér étel - bemutatóként állt feltálalva; áruk 4-5 € között mozgott.
Ezen kívül előétel-, desszert pult; salátabár, gyümölcssaláta bár, joghurtok garmadája, italos hűtőpult. Hatalmas tér, mindenki nyugodtan evett. Ha végzett, még maradt olvasgatni, beszélgetni - szánnak időt az étkezésre.
Ebédidejük 1 vagy 2 óra! Van még mit tanulni.
És akkor most rátérnék a megérkezésem estéjén, általam prezentált vacsorára. Főzni nem volt időm, hisz a gép - egy órás késéssel indult Párizsból - majdnem 4 órakor szállt le - poggyász várás - beutazás a városba - vásárlás. Hideg vacsora kerekedett, de nem akármilyen.
Párizsból hoztam egy kis madárlátta kacsamájat (foie gras de canard). Ő volt a primadonna - köré kellett a segédszínészeket kiválasztani.
A tálon szeletelt - normális szeletelő híján - vágott kacsamáj, főtt fürjtojás és kétféle sajt.
A köret sem lehetett akármi: az ihletet a multi salátabárja sugallta.
Összekevertem egy vörös színű, hártyáitól megszabadított grapefruit feldarabolt cikkeit, egy nagy naranccsal, három kivivel, egy fej paradicsommal és fél kígyó uborkával.
Pirított kenyérszeletekkel és balga-belga vajjal ettük a színes salátát a diszkrét színeket öltött hidegtállal.
Ja, az apero egy kis calvados volt.
