Kakaós palacsinta

Az inspirációt Duende sütötte, tálalta és fotózta néhány napja.

Lassan érlelődött a gondolat, mely tegnap a szomorú, esős időben szökkent szárba. Pontosabban kakaós palacsintába.

Elkezdtem sürgölődni a konyhában; Z pedig a teraszról kérdezte:

- Mit csinálsz?

- Palacsintát sütök. Kakaós palacsintát.

- Hmm, az jó.

- Ilyet még nem ettünk :)

Ez sem váratott soká magára: lisztet összekevertem kakaóporral, egy tojással és vízzel palacsintatészta sűrűségűre kevertem. Néhány percet állt csak, amíg előkészítettem a palacsintasütőt.

Kiolajozott vas palacsintasütőben hipp-hopp elkészültek a palacsinták. 

Saját készítésű szőlő lekvárral töltöttem.

Nem túl fotogén, de annál finomabb.

Ecetek és lekvárok

Mutatok néhány újdonságot, melyek akár karácsonyi ajándéknak is beillenek. 

A lekvár-válogatás ideális bemutatása a legkülönlegesebb lekvárjaimnak.

A 40 ml-es üvegek szilvalekvárt, körtelekvárt, cseresznyelekvárt, sárgabaracklekvárt és szőlőlekvárt rejtenek.

Málnaecet már szerepelt a repertoárban, de most 50 ml-es üvegcsében illegetik magukat.

Újdonság a Snidlingvirág ecet, mely pompás színével és ínycsiklandó hagymaillatával hívja fel magára a figyelmet a ml-es nyurga üvegekben.

A snidlingvirágokat borecetbe áztattam - csodás lila színüket átengedték a salátáknak.

Cukormentes szőlő lekvár - 2013

Az idei hosszú, forró nyár nagyon jót tett a szőlőnek; pompás - édes othello szemek várták sorsukat.

A fürtöket megmostam, lecsepegtettem; majd szépen leszemeztem.

Mikorra ezzel végeztem, a kezem már szép lilás árnyalatban játszott - a fürtök pedig már csak ágas-bogas korall képet mutattak.

A szőlőszemeket rozsdamentes fazék pocakjába görgettem, majd addig főztem, míg a szemek teljesen szétestek; a szőlőhéj gyönyörű mély lilára festette a szőlőszemek húsát is.

Főztem - kavargattam - főztem - kavargattam; a cseppentési próba után egy akkora lyukú szűrőn, melyen a magok nem mentek át - egy kanál segítségével átsimogattam a lekvárt.

Egy újabb forralás, mely után a sterilizált üvegekbe töltöttem a pektin-, zselésítő- és hozzáadott cukor nélkül készült lekvárt; tótágas, dunszt.

A szőlőmagok felhasználásáról kicsit később.

Szőlő, dió és a sajt őszi kalandja

Elindult az agyrágó bogár: társakat kerestem kedvenc szőlőlekváromnak. Ilyenkor ősszel használjuk ki, hogy hazai szőlőt ehetünk.

Nekünk annyival könnyebb dolgunk van, hogy saját szőlőt szemezgethetünk.

Önként jelentkezett diónk, aki egyébként a szőlővel szemben él; titkon mindig imádták egymást, most végre nyilvánossá tehetik kapcsolatukat.

A fetasajtos krémet kicsit noszogatni kellett, hogy csatlakozzon, de győzött a józan ész.

Gardedámnak beültettem a fiatalok közé a paprikakrémet.

Tízóraira, uzsonnára, könnyű vacsorára és büféasztalra is pompás.

Cukormentes szőlő lekvár II. felvonás

Annyira jól sikerült a bemelegítő adag a szőlőlekvárból, hogy most ipari mennyiséget készítettem 6,5 kg szőlőszemből.

A megmosott szőlőfürtöket leszemeztem, két fazékban (egybe nem fért bele) feltettem főni.

Anyukám ötletén kapva kaptam, a félig megfőzött szőlőszemeket átpasszíroztam, így a magok (nagy része) hamupipőkéskedés nélkül kikerült a lekvárból.

Szőlőszemek és tükörképük a fazékban (foto Z)

15 db 220 ml-es üveg gyönyörűséges színű, cukormentes szőlőlekvár készült.

Annyira, de annyira szép színe van ... most ő a kedvenc.