Hárs és Proust

Ma valamiért nehezebben ébredtem, mint máskor. Ez természetesen nem ok arra, hogy bejegyzést írjak, viszont kutyasétáltatás alatt történt valami. Reggelente csend van még az utcán (3/4 6 magasságában legalábbis), a levegő is friss a tegnapi esőtől, az ember érzékei valahogy nyitottabbak.

Elsétáltunk a szomszéd ház hársfája alatt és olyan, de olyan finom illata volt, hogy az egyből elrepített gondolatban Ausztriába.

Sok-sok évvel ezelőtt kettesben kerékpártúrán voltunk Z-vel Ausztriában - hegyek, tavak birodalmában és ott volt egy olyan parti út - tán a Wörther See partján, mely telistele volt hársfával. Mennyei volt az illat - örökre beégett az alaplemezembe.

Arra is emlékszem, hogy akkor Ajtay Andor éneke zengett a fejemben: "vén budai hársfák békésen suttognak ...". Imádom a hangját! Hallgasd meg

Az a túra nagyon emlékezetes volt, június legelején mentünk, sátorban aludtunk és bizony volt olyan éjszaka, hogy fagyponttól nem sokkal volt melegebb; még a kempingtulajdonos próbált noszogatni bennünket, hogy nyugodtan aludjunk az "étkezőben", senki nem fogunk zavarni, de mi nem fogadtuk el, mentünk a sátorba. JÓ VOLT.

Visszatérve a címhez, madeleine helyett nekem ma a hársfa virágillata hozta elő az emlékeket.

Nosza szedtem gyorsan egy marék virágot és egy tisztára mosott üvegbe vágtam ollóval közvetlenül a szárukról, majd felöntöttem vízzel.

Egy próbát megér a bodza mintájára. Hátha materializálódnak az emlékek - pfff ez így bizarr lett. Eredményről - bármilyen is legyen - beszámolót hozok.

Fenyőrügy szirup

Tegnap nem volt meleg, a ruha rétegek eszelős gyorsasággal ugráltak fel ránk - a fagyos szentek hozták idén a formájukat.

Nosza főztem egy teljesen új "lekvárt", ami persze nem lekvár, hanem szirup azaz tömény cukor.

Aki ettől teljesen elborzadt, kérem ne adja fel - az olvasás még nem hizlal (remélem)!

A szirup próbaként készült - több bloggerina receptjén felbuzdulva.

Szedtem 20 dkg friss fenyőrügyet - ezüst és luc vegyesen:

Megmostam és hozzáadtam egy citrom kifacsart levét (gyümölcshús, mag mehet bele - ment is), felöntöttem annyi vízzel, amennyi ellepte, majd főzni kezdtem.

Forrástól számítva fél órát főttek a fenyőrügyek.

Az élénk színek gyorsan eltűntek, illat viszont lett rendesen.

A főzési idő letelte után kicsit hűlni hagytam, majd leszűrtem (a fenyőrügyeket jól kinyomkodtam) és a folyadékot visszatettem a tűzre.

A lé 8 dl lett, így ment hozzá 80 dkg cukor.

Ilyen volt a színe a főzés elején:

Szép lassan forraltam és forraltam - a színe lekezdett alakulni:

Fél óra után már ilyen gyönyörű lett:

Forrázott üvegekbe töltöttem, tető rácsavartam, néhány percre fejre állítottam és kocogtak szépen a dunsztba. Ha jobban meggondolom, ilyen cukortartalom mellett dunszt sem kell, de ideje belemelegedni a folyamatba.

Z előtt az üvegek szépen illegették magukat, nem győzött kattogtatni, annyira szépek voltak - most több fotó érkezik egymás után (nem tudtam választani):

Felhasználása az irodalom szerint: köhögés csillapítására, megfázásra, légúti megbetegedésekre. Szörpként üdítő ital.

Azért sikerült elkapni egy kicsiny napocskát - előbújt megcsodálni ezt a gyönyörű színt.