2012-11-30

Paprikás krumpli - bográcsban

Ugyan az ősz riogat bennünket, de nem adjuk fel - ismét bográcsos vacsora készült.

Előkészületek: megtisztítottam és felkockáztam 6 szem közepes burgonyát; 3 kis fej vöröshagymát apró kockákra; 3 szelet szalonnát nagyobb kockákra vágtam.
Negyed szál füstölt kolbászt felkarikáztam, 2 pár virslit feldaraboltam.
Egy paradicsomot megszabadítottam a héjától és egy paprikával együtt apróra vágtam.


A kiolvasztott szalonnán üvegesre pároltam a hagymát,


hozzáadtam a paprikát és paradicsomot, egy löttyintésnyi vizet - majd a cecei pirospaprikát. Ugrottak be a krumplikockák, kolbászkarikák és a só. Annyi vízzel öntöttem fel, hogy majdnem ellepje.

Mikor megpuhult a krumpli - néhányszor pótolni kellett a vizet - szaltóztak a bográcsba a virsli darabok. Még néhány perc - és kész.


A tányéron még kapott egy kis erős zöldpaprikát a "zize" kedvéért - meg az én kedvemért.


Házi csalamádé és friss parasztkenyér; sör. Pukk-durr; finom lett, egészségünkre.

2012-11-29

Álom

Tegnap hajnalban felébredtem arra, hogy álmomban nagyon, de nagyon kacagok.
Sajnos nem emlékszem arra, hogy hol és min kacagtam; de nagyon jó érzés volt - csodálatosan kezdődött a napom.
Kívánom, hogy minden kedves régi és új olvasómat sokszor járja át ilyen boldogság. 

2012-11-28

Céklás-mákos golyók

Olvastam egy sütőtökös receptet, de kettőt csavartam rajta; pedig volt itthon sütőtök is, de diót törni valahogy nagyon nem akaródzott.

Meghámoztam és kis kockákra vágtam 4 közepes fej céklát. A céklát vagy gumikesztyűben tisztítsuk, vagy nyugodjunk bele, hogy egy ideig szép pink színű lesz a tenyerünk.

Előmelegítettem a sütőt, egy tepsit kibéleltem sütőpapírral és egyenletesen elterítettem rajta a céklakockákat.


Miután megpuhult, kimértem 25 dkg sült céklát és kedvenc botmixeremmel pürésítettem. 
Hozzáadtam 10 dkg darált kekszet, 7 dkg darált mákot és 3 dkg porcukrot.



Összegyúrtam és kb 2 cm átmérőjű gombócokat formáltam, melyeket kristálycukorba hempergettem.


Gyönyörű vörös szín, édes mákos íz - csodálatos gombócok születtek.


Frissen és másnap is tökéletes. Egy dolgot azonban ne feledjünk: erősen festő hatású ...

2012-11-27

Pizza-féle

A héten Beastie közzétett egy receptet. Pizzalapot - karfiolból. Micsoda, karfiol? Mire a post végére értem, már biztos voltam benne, hogy hétvégén nálunk is "illatozni" fog a pizzalap.

A készítés módjában és az arányokban kicsit eltértem, de bizton mondom, nagyon finom lett.

Sós vízben megfőztem egy közepes fej karfiol rózsáit. Áttörtem és lemértem: 70 dkg volt.
Míg a karfiol főtt, 2 kávéskanál extraszűz olívaolajon megdinszteltem 4 közepes gerezd reszelt fokhagymát; felvertem 2 tojást; finomra reszeltem 10 dkg sajtot.
Összekevertem az áttört karfiolt a dinsztelt fokhagymával, a felvert tojásokkal, a reszelt sajttal, sóval, borssal és egy evőkanál olasz (pizza) fűszerkeverékkel.





A sütőt előmelegítettem, egy kis tepsit kibéleltem sütőpapírral és megkentem olajjal.
Beleöntöttem és simára igazgattam a masszát - kb. 1 cm vastag lett.
35 percig sütöttem 180 fokon.
Ekkor kivettem, a tetejére terítettem egy sütőpapírt, arra pedig kenyérvágó deszkát - gyorsan megfordítottam. Így a karfiol-pizza eddigi felső része került alulra.
A karfiolt visszatettem a tepsibe, és az eddig alul lévő részét további 15 percig sütöttem. Óvatosak legyünk, eléggé képlékeny.



Az idő letelte után szeletekre vágtam és egy nagyobb tepsibe helyeztem át őket (sütőpapírral együtt), hogy egymástól messzebb kerüljenek.
Megszórtam még egy kis olasz fűszerkeverékkel és 5 dkg reszelt sajttal.


Addig sütöttem, míg a sajt szépen rápirult a tetejére.


Forrón finom, langyosan isteni finom. 
Beastie javaslata szerint zakuszkával tálaljuk, nálunk simán elfogyott "natúr" formában.

A karfiol-, sajt- és fokhagyma illatért bőven kárpótol az íz.


2012-11-26

Szaloncukor alap

November elején leszedtük a még tőkéken maradt szőlőfürtöket. Nem lett sok, mert szedés közben természetesen eszegetni is kellett; meg a darazsak is szépen besegítettek.
Mi legyen belőle? Zselés szaloncukor. Jó, de hogyan? 
Még korainak gondoltam a szaloncukor tényleges elkészítését, mert Karácsonyig biztosan egy darab nem maradt volna.
Így az a kompromisszumos ötlet jutott eszembe, hogy most csak az alapot készítem el, december közepén pedig megtörténhet a szaloncukor gyártás.

Leszemeztem a szőlőfürtöket, megmostam a szemeket.


Lekvárfőző fazekamban elkezdtem főzni a szőlőszemeket. Gyorsan összesetek és kibújtak halványrózsaszín ruhájukból.

Ritka szövésű konyharuhába öntöttem és lecsepegtettem, így kiebrudalva a magokat és héjat. Csak erős idegzetűeknek, nem szép látvány.



A lecsöpögött szőlőlevet cukorral összefőztem, csírátlanított üvegekbe töltöttem (2 db 200 ml üvegnyi lett összesen) és száraz dunsztban hagytam lassan kihűlni.


Állaga folyós - ezt is vártam el tőle, viszont biztos körülmények között várja fellépését Karácsonykor a zselés szaloncukor készítésénél. Még visszatér ...

2012-11-25

Egy kis

Kedves Új és Régi Olvasóim!

Fogadjátok tőlem szeretettel ezt az őszi képet. Köszönöm, hogy a Büfében néhány percre megpihentek!



2012-11-23

Párizs már csak nyomokban

A szombati vacsora már csak nyomokban tartalmazott párizsi madárlátta hozzávalót. A finom és jó gyorsan fogy, legfőképp akkor, ha eleve sem volt sok.
Sikerült választani egy olyan - ottani sajátmárkás - kék sajtot, hogy az 7 nyelven beszél. Ilyet én még itthon nem ettem, ugyan meg kell mondanom, hogy a felső kategóriát mostanában nem kóstoltam, de ez, amelyikről szuperlatívuszokban kell beszélnem, az ottani legolcsóbb volt. Ennyi - mindenki gondoljon erről azt, amit szeretne. Én is gondoltam.

A szombati tárcsán sütés hús eleme a néhány szelet csirkemellen kívül mi más lett volna, mint a császár (én kérek elnézést). Máskor sem szoktam vastag szeletre vágott császárt venni, de ez a mostani olyan vékonyra volt vágva, mintha tripla bacon szelet lenne. Ezért is vásároltam meg, mert a hideg idő gyorsan elviszi a meleget a faszénparázs felől, a vékony hús gyorsabban átsül. Így is lett.

A pácot már csukott szemmel a tál és a kanál egyedül is elkészíti: olívaolaj, szójaszósz, feketebors, mustár és cecei pirospaprika.

A sütés menetével nem untatnék senkit, max kéthetente megtalálható nálunk.



A köretek varázslatos világába viszont állandó szereplővé látszik avanzsálni a multi-étkezde ihlette gyümölcskeverék.

Megszabadítottam egy nagy vörös bélű grapefruit cikkeit a hártyáktól, hozzáadtam egy narancs feldarabolt cikkeit, 3 kivit, fél kígyó uborkát kockákra vágva és egy gránátalma magjait. Összekevertem és a hűtőbe ültettem őket.
Megtörtem 10-15 szem idei diót és a dióbeleket száraz serpenyőben megpirítottam. Tálaláskor a zöldséges gyümölcssalátát megszórtam az illatosra pirított dióval.


Fokozandó az élvezeteket a köret másik része zöldség volt: megtisztítottam és félbe vágtam fél kg fehér csiperke gombát, 2 közepes cukkinit felszeleteltem és összekevertem őket 3 közepes fej felszeletelt vöröshagymával.
Zsírral kikent tepsiben megsütöttem, majd találás előtt, a még forró zöldségekre morzsoltam egy jó adag szuper kéksajtot.


A vacsora igazán fenséges volt - a zöldségek és gyümölcsök francia könnyedséget sugároztak. Meg még paleo is volt, by the way.


Apropo párizsi divat: nagy sláger lesz ezen a télen a kacsapehellyel töltött "pufi" kabát. A varrások viszonylag közel - 5 cm - helyezkednek el egymás felett és az anyag enyhén fényes. Hosszú és rövid, férfi és női kabát ugyanebből. Színe szürke vagy fekete.
A miértre az egyik TV-műsor adta meg a választ: 12 millió kacsa tollával kezdeni kell valamit. Kezdtek. Megtámogatták a promóval - minden harmadik emberen már ilyen volt. 

A hölgyek általában fekete / szürke / fehér vonalon mozognak. Nekem tetszik. 

2012-11-21

Párizs még mindig - gasztro oldalról

Nehezen szakadok el Párizstól; végülis nem távolság: a repülő 1 óra 50 perc alatt odaér. Meg vissza is, ha időben elindul.
Repülő: ha valaki azon gondolkodik, hogy a régi szép idők emlékére hagyatkozva - amikor habzsi-dőzsi folyt a gépeken - korgó gyomorral száll fel, nagyot fog csalódni. 
Budapest - Párizs viszonylaton (igaz, turista osztályon) 2 db kb 4 cm átmérőjű vajas kekszet adtak egy pohár kávéval vagy teával vagy vízzel vagy valami lével. Igazuk is van, aki enni akar, menjen étterembe vagy egyen otthon.
Aki pedig inni akar az igyon még otthon, sokat; mert a biztonsági ellenőrzésnél nem lehet nálad csak max. 100 ml folyadék. Venni természetesen lehet már utána. 550 Ft a legolcsóbb palackozott víz. Lapozzunk.

Párizsban szerencsénkre több helyen is étkeztünk.
Kipróbáltuk a helyi mekit - az egyeníz természetesen egyeníz  - de: amíg a sorban állsz, egy mekis alkalmazott felveszi a rendelést, ad róla egy cetlit és mire a pulthoz érsz, már fizetsz és adják a cuccot. Azért nem mondom, hogy ételt, mert az azért inkább cucc, vagy kaja vagy műizé.
Többekben már nyilván régen felmerült a kérdés, hogy akkor mi a fészkes fenéért mentünk be, ha itt most savazom a mekit? Azért, mert valóban gyors és a két keksz után már nem kopogott, hanem dörömbölt a szemünkön az éhség. Ár: 2 db royal bacon menü 13,20 €.

Este a szállodához közeli francia éttermekben vacsoráztunk. Az elsőben kétszer is.
Standard választék mindenhol a bárány. Én szeretem. 16,50 € egy adag. Előételnek a ház zsírban sült kacsamáját ettem - ez másik nagy szerelmem. 

Másnap ugyanitt már steaket választottam vacsorára, félig átsütve, körettel. Ezt 17 €-ért számították fel. 
Nem volt rossz, de a legfinomabb steaket Párizs egyik peremkerületén, a vonat állomás mellett ettük. 

Általában elmondható, hogy olyan helyeket választottunk, ahol sokan vannak; főleg helyiek. Ez a vasútállomás melletti étterem is ilyen volt. 
Ott ebédeltek a munkások - melósruhában, mert belefért. Nem volt több oldalnyi étlap, sőt étlap sem volt. Az étterem, vagy inkább söröző előtt egy táblára volt kiírva az aznapi választék: 5-6 fajta étel. 
Itt is steak-et ettem, ami maga volt a csoda. Az ára 18 € volt, a kiszolgálás pörgős és kedves.

A legnagyobb meglepetést a világ egyik vezető élelmiszeripari multi "étkezdéje" volt. Az aznap kínált főételekből (5 fajta) a bejáratnál 1-1 komplett tányér étel - bemutatóként állt feltálalva; áruk 4-5 € között mozgott. 
Ezen kívül előétel-, desszert pult; salátabár, gyümölcssaláta bár, joghurtok garmadája, italos hűtőpult. Hatalmas tér, mindenki nyugodtan evett. Ha végzett, még maradt olvasgatni, beszélgetni - szánnak időt az étkezésre. 
Ebédidejük 1 vagy 2 óra! Van még mit tanulni.

És akkor most rátérnék a megérkezésem estéjén, általam prezentált vacsorára. Főzni nem volt időm, hisz a gép - egy órás késéssel indult Párizsból - majdnem 4 órakor szállt le - poggyász várás - beutazás a városba - vásárlás.  Hideg vacsora kerekedett, de nem akármilyen.
Párizsból hoztam egy kis madárlátta kacsamájat (foie gras de canard). Ő volt a primadonna - köré kellett a segédszínészeket kiválasztani.

A tálon szeletelt - normális szeletelő híján - vágott kacsamáj, főtt fürjtojás és   kétféle sajt.


A köret sem lehetett akármi: az ihletet a multi salátabárja sugallta. 
Összekevertem egy vörös színű, hártyáitól megszabadított grapefruit feldarabolt cikkeit, egy nagy naranccsal, három kivivel, egy fej paradicsommal és fél kígyó uborkával.


Pirított kenyérszeletekkel és balga-belga vajjal ettük a színes salátát a diszkrét színeket öltött hidegtállal.
Ja, az apero egy kis calvados volt.

2012-11-20

Egy petit Párizs

Még mindig futok magam után, de valahogy a távolság nem csökken, hanem nő... hogy' van ez?

Az úgy történt, hogy munka ügyből kifolyólag Párizsban töltöttem a múlt héten néhány napot egy munkatársnőmmel (kedd délelőtt oda - péntek délelőtt vissza). Természetesen a fő elfoglaltság nem a városnézés volt, de  sikerült Párizsban ellenőrizni a évszakváltást. Ugyanis beköszöntött már Szent Mihály útjára is az ősz.
Hideg - szél - köd, nem éppen ideális trió Párizshoz, de ezt az időt sorsolta a gép.

Fényképezőgépet nem vittem, most is - mint a legtöbb ételfotót is - mobillal fotóztam, James Bond telójának előző - még nem okos - változatával. Én szeretem. A telefont. A mostani Bond-ot nem annyira - őőő - egyáltalán.

Nem készítettem képet a Montmarte tetején, sem a Sacre Cour templomnál, sem pedig a festőknél; mondjuk lehet, hogy ők talán nem is nagyon örültek volna a fotózásnak. 
Következő állomás a Tour Eiffel azaz Eiffel torony volt. A Trocadéro állomáson kiszálltunk az amúgy tökéletes "szerkezetű" metro-ból és a Chaillot palota (itt található a Tengerészeti Múzeum) szökőkútjai mellett sétáltunk a toronyhoz.


Sajnos épp rekonstrukciós munkálatok folynak, úgyhogy gépek mindenhol. Úgysem terveztünk felmenni a toronyba, mert szokás szerint tengernyi ember várt a sorára, valamint nem igazán voltunk kíváncsiak a Montparnasse torony csúf fekete tömegére. 
Aki Párizsban jár, annak javaslom, hogy az Eiffel torony helyett a Montparnasse toronyba menjen fel. Az 56. emeleten zárt, az 59. emeleten nyitott kilátó található. A lift 38 másodperc alatt ér fel az 56. emeletre, ahonnan az egész város - köztük az Eiffel torony is - látható. Szép tiszta (nem a mostaniban) időben nagyon messzire lehet ellátni. 
Paris Visité Metro-bérlettel kedvezményesen - 9,10 € / felnőtt áron - látogatható a Montparnasse torony.

Louvre. "Természetesen" mikor van zárva? Bingo - kedden. Azért kívülről sem érdektelenek a üvegpiramisok.




Egy kis séta a Tuileriák kertjében napsütéses napon kellemesebb, de így is csak ámul az ember a tip-top nyírt sövények, bokrok láttán.



A kert másik végén áll a Concorde tér, közepén a 23 m magas, egy tömbből kifaragott egyiptomi obeliszk.


A képen az a bal oldali "apró" világítótorony a Tour Eiffel.

Az ie. XIII. században készült gránit obeliszk oldalán II. Ramszesz fáraó dicsőségét hirdetik a hieroglifák. 


Innen már "csak" egy ugrás a Diadalív (Arc de Triomphe), csupán a Champs-Elysées üzletei előtt kell (3 metro megállónyi) elsétálni. 

A Diadalív alatt, az ismeretlen katona sírjánál megemlékezést tartottak: a francia trikolór színeiben pompázó koszorúk, fúvós zenekar.

video

A Notre Dame előtti téren hatalmas állványzat hirdeti, hogy jövőre lesz 850 éve, hogy alapkövét elhelyezték. Gyönyörű énekszó mellett tekintettük meg a szépséget, ugyanis épp misét celebráltak.


A beszámoló végére maradt a Galeries Lafayette előkelő áruház közepén felállított karácsonyfa és a csodálatos, bizánci stílusú üvegkupola.


Világmárkák üzletei mindenhol. Chanel-nél sorban álltak a Távol-Keletről érkező turisták. Egy IWC (Schaffhausen) karóra 78ezer € volt ... én itt be is fejezem az árak ismertetését, inkább gyönyörködjünk a kupolában. Ja, a bejáratnál Hamupipőke fogadta a vásárlókat tökhintójában; a kirakatokban mozgó bábok ... pazar. 



Aki teheti, szerintem nézze meg. Bár ott is csak épületek vannak, meg emberek, de akkor is Párizs. 

Valakinek egy Kir Royale? 

2012-11-17

Párizs

A héten négy napot Párizsban töltöttem munkából kifolyólag - lesznek majd képek és gasztro-élmények is.
Addig is egy esti kép a Concorde térről a Diadalív felé:


Most próbálom utolérni magam itthon, de egyenlőre az itthoni dolgok gyorsabban futnak, mint én ...

2012-11-16

Márton-napi vacsora

Liba helyett nálunk idén kacsacombból készült a vacsora.

A kacsacombok bőrét néhány helyen bevagdostam, a húst besóztam és zsírral kikent jénai tálban, alufóliával lefedve kezdtem a sütést.


A köret párolt káposzta és hagymás krumpli volt.
Saját krumplinkat küldtem a sós vízbe, majd megfuttattam hagymás zsíron.

A káposztához zsírt olvasztottam, melyben két evőkanál cukrot karamellizáltam.


Fél kg fehér- és fél kg vöröskáposztát szálasra vágtam; egy fej vöröshagymát felszeleteltem.



A cukros zsírra dobtam a hagymát és a káposztákat. Kapott sót, borsot és bodzaecetet.


Fedő alatt puhára pároltam a káposztát; a végén sóval - borssal - ecettel állítottam be a nekünk tetsző ízt.


Hölgyeim és Uraim fent láthatóak a köretek; alant pedig a ropogósra sült kacsacombok. Z kedvéért még egy kis savanyú káposzta is az asztalra tolakodott.


Újbor helyett különlegesen száraz fehér pezsgővel koccintottunk. 


Nos - lássunk neki - valaki egy falatot?


2012-11-15

Gombakrém

Ez a szendvicskrém is a tartósítószer- és adalékanyagmentes ételek mellett kampányol - sikerrel; és még paleo is.

A piacon szembe jött velem egy fél kg gyönyörű gomba és szinte esdekelt, hogy vigyem haza. Jó, legyen - bár akkor még a felhasználását nem láttam tisztán. 

Mire  kellett, addigra kialakult az alakulat: megtisztítottam és felszeleteltem két fej vöröshagymát és a körözöttből kimaradt csemege hagymát.


3 kanálnyi zsírt megolvasztottam és beleszórtam a hagymákat, opálosra pároltam. Hozzáadtam a felszeletelt gombákat.


Só, bors - összesüt.


Miután zsírjára sült, kedvenc botmixerem nekiugrott és hipp-hopp elkészítette a gombakrémet.


Egy éjszaka a hűtőben, reggelre összeértek az ízek és már fogyasztottuk is a legújabb kencét. Kommersz csiperkéből is nagyon finom lett, egy-két erdei gombával tovább turbózhatjuk az ízeket.

2012-11-13

Gyümölcs, joghurt és a titkos favorit

Amikor valami kis könnyű vacsorára vágyik az ember lánya, akkor joker a joghurt vagy a gyümölcs. Most joghurt és gyümölcs.

Megtisztítottam két fel mandarint és leöntöttem egy pohár natúr joghurttal. Eddig semmi különös nincs - hacsak az nem - hogy a gyümölcsös joghurt valóban gyümölcsből készült.
Nem érvényesült a mandarin színe, ezért meglocsoltam a hűtőben tavasz óta helyben járó meggylével.


Tartósítószer- és adalékanyagmentes; és finom; és gyors - nyáron még hűsít is.

2012-11-12

Zöldségkrém

Felbuzdulva a múltkori jól sikerült paleo vacsorán, most szendvicskrémet készítettem.
Az ötletet a zsírban lesütött hús és a sült zöldségek adták - a kettő kombinációja a mostani zöldségkrém.

Felszeleteltem négy közepes fej vöröshagymát, két nagyobbacska lila hagymát, egy fej fokhagymát, negyed kg gombát és 4 kisebb erős zöldpaprikát.


A zsírt felolvasztottam és beleszórtam a zöldségeket.



Addig pároltam, sütöttem, míg szépen összeesett a zöldség és csodálatos illatot produkált.


Langyosra hűtöttem és üvegtálba öntöttem úgy, hogy a zsír teljesen befedje a zöldségeket.


Hűtőben egy éjszakát pihent, szépen kifagyott a szendvicsre való kence.


Pirított kenyérszeletet megkenve nagyon finom reggeli vagy vacsora! 



Nem utolsósorban tartósítószer és adalékanyagmentes szendvicskrém - mostantól rendszeres vendég lesz a konyhánkban.