2012-07-31

Kacsazúza pörkölt

Ígéretem megtartva beszámolok a szombati bográcsolásról, amit szerencsére nem mosott el az eső. Nem mintha valaha is befolyásolta volna bográcsolási szándékunkat az időjárás; télen is rendszeresen főzünk a szabadban.

Most 30 foknál is melegebb volt, de párhozamosan locsoltuk a kertet, így kellemes volt az idő.

Z szokás szerint hipp-hopp tüzet varázsolt a bogrács alá, úgyhogy nekem csak a fennmaradó csip-csup dolgot kellett elvégezni.

Megtisztítottam és felvágtam 3 közepes fej vöröshagymát; egy jó nagy paprikát és egy szép fej húsos paradicsomot - ezek mind a kertből ugrottak ki.

A bográcsba tettem 3 evőkanál saját sütésű sertészsírt, melyen a vöröshagymát megfonnyasztottam.
Erre rátettem a kettőbe-háromba vágott 1 kg kacsazúzát.
Néhány perc múlva landolt a paprika és paradicsom és egy jó adag házi pirospaprika Cecéről és só.
A zúzák és a zöldségek jó sok vizet engedtek ki, úgyhogy sokáig nem is kellett pótolni.
Kb két óra alatt sűrű szaftban puhultak puhára a kacsazúzák.


Nokedlivel és a múlt héten készült csalamádéval tálaltam.


Recept kötődése az olimpiához: a XXX. londoni olimpia első aranyérmét légpuskában kapta meg egy kínai versenyzőnő - puskával vadásszák a (vad)kacsákat - zúzája pedig minden kacsának van ...

2012-07-30

Olimpia

Pénteken elkezdődött a Londonban a XXX. Olimpia.
A megnyitót sajtos makarónival ünnepeltük, melynek dísze az ötkarika volt.



Reményeim szerint az elkövetkező két hét során minden "megszólalásom" valamilyen úton-módon összefüggésbe kerül az Olimpiával.

Még valami, keddtől kezdődik a nyári szabadság - igazság szerint hétfőtől kezdődött volna - csak a volna ne lett volna ...

2012-07-27

Izé, ecet ...

Izé, ecet, limonádé - tartja a mondás, de most se izé, se limonádé; ellenben ecet minden mennyiségben.


Sok helyen olvastam már a málna ecetről. Vártam majdnem a legvégső időpontig a málna vásárlásával valamiért (miért? nem tudom). Azóta persze kiderült, hogy kicsit elhúzódott a szezon (most készül a második adag).

20 dkg málnát tisztára mosott üvegbe tettem és felöntöttem 0,5 liter fehérborecettel.


3 nap múlva - rendszeresen forgatni kell - már fakul a málna, színesedik az ecet.




Két hét után, frizura, smink, ünneplő, póz - fotó:




Izgalmas volt a töltögetés; az arany nyakbavaló pedig sok gyakorlást (vagy az enyémnél jobb technikát) kíván.


Ha egyszer egy üzlet beindul ... ecet ecet hátán lesz. 
Annyira finomak, hogy ki kellett próbálni még két fajtát (meg ne fogd az ecet tartályt):


Őkegyelmessége Sárgabarack-ecet és Őfensége Sárgadinnye-ecet:




A barackok a gúnyájukban, a dinnye meztelenül került a fehérborecetbe.
A sárgabarackos ecet nagyon sötét lett és tele van gyümölccsel, nem tisztul le. Ez persze semmit nem von le az élvezeti értékéből; tovább kell dolgozni a technikán, jövőre.
A sárgadinnyés ecet színe hamvasan zöld, tiszta, áttetsző, illatos.


A múltkor már használtam a bodza ecetet, de a héten találtam meg a hozzá illő üveget - kancsót.

Gyönyörű a formája, az aranysárga bodza ecet nagyon jól mutat benne.


Íme a három különlegesség:


Sárgadinnye - sárgabarack - bodza


Az ecet-arzenál kérőkre vár: megfelelési kényszeres saláták előnyben.




A heti kert

Az anorexiás padlizsánok meghallgatták a redős paradicsom receptjét és végre elindultak a hízás útján.




A paradicsom ismét bőkezűen ontották a bogyókat - tonna donna paradicsom a házi ételízesítőben végezte.


2012-07-26

Piacolás

Hurrá, még mindig van sárgabarack. Reggel körbejártam a Bosnyák téri piacot és nagy örömmel láttam, hogy még nagyon sok helyen kapható sárgabarack.
A minőség nem feltétlenül járt párban az árával: a legolcsóbb 250 Ft, a legdrágább 698 Ft volt.
Még úgy érzem, van lehetőség a barackban, úgyhogy beújítottam újabb bő 4 kg kajszit a piac új, őstermelői részén.
Ez a piacrész kicsi, átlátható (más a tulajdonos, mondta az árus), de minden - a friss húson kívül - megtalálható. 
Málna is volt még: 1000 Ft / kg; az áfonya mindenhol 1592 Ft - milyen érdekes - ez persze nem árkartell :)
Készül még a vásárlás eredményéből kovászos uborka.
A szombati bográcsoláshoz is vettem valamit, de mindent a maga idejében.
Annyit azért elárulok, hogy szárnyas lesz. Mármint nem az ételnek lesz szárnya ... őőőőő és nem is nekem - ugyanis az angyalszárnyak láthatatlanok.

Kultúrklub - ami nem Cultur Club

Ez a Kultúr-Klub nem azonos azzal a régi Cultur Club zenekarral - hopp én őket honnan is ismerhetem, éltem már akkor egyáltalán? Igen ...

Nos komolyra fordítva a szót: szeretek olvasni. Szeretek könyvtárba járni, de az igazi az, amikor új könyvet foghatok a kezembe; a saját példányomat. 
Abban van valami diszkrét, a birtoklás, út az ismeretlenbe ...

Arra gondoltam, hogy kitárom könyvespolcomhoz vezető ajtót és rendszeresen beszámolok az olvasott könyvekről.
Kedvenc barátosném mondta, hogy a blogban nagyon kiadja magát az ember. Igen, ez így van - különösen az érdeklődési köre jelenik meg. Ez off.

Nagyon sokszor internetes áruházakban rendelem meg a könyveket, mert így némileg kordában tudom tartani falánkságomat. Sokszor meghatározza a döntésemet a mások által leírt vélemény. Persze futottam már bele olyan könyvbe is, amiről ódákat zengtek - nekem pedig egyáltalán nem jött be.

Általában becsülettel elolvasom a könyveket még akkor is, ha nem tetszik nagyon. Azonban volt már olyan, hogy nem tudtam befejezni, annyira elborzasztott. Van ilyen, végülis a főtt tojást sem szereti mindenki eperlekvárral!

Most Sándor Anikó: El Camino című könyvét olvasom. A közepén tartok kb, de nagyon tetszik. Olvastam már a Camino-ról több könyvet is (Coelho, Shirley MacLaine), különböztek egymástól.
Mindegyikben közös azonban, hogy nagyon erősen tolja arra az embert - asszonyt, hogy megtegye azt a 800 km-es utat gyalog - a zarándoklatot. 
Valahol mélyen - ez nem igaz, mert már az útikönyv is megvan - meggyökeresedett a gondolat, hogy végig kellene járni. Ez egy másik történet lesz.

Zarándoklatán Anikó a poros út közepéről az út másik oldalára tesz át egy csigát. És ekkor elgondolkodik, hogy jót tett-e ezzel? Lehet, hogy a csiga nem is akart átmenni a másik oldalra? Onnan jött, csak éppen visszanézett? "Lehet, hogy nem feltétlenül kell segíteni annak, aki nem kéri?" (Sándor Anikó: El Camino) 

Én azonnal ugrok, ha megkérnek erre - arra. Ez eddig rendben is van - az ember ott segít, ahol tud. Sokszor azonban akkor is "segítek", amikor nem kérnek meg. Lehet, hogy ez nem is segítség, hanem hátráltatás? Csak én gondolom, hogy az majd jó lesz annak az embernek? És ha ártok vele?

Nos, ez a könyv ennek a gondolatnak a magamévá tételében szerintem segít: igyekszem megvárni, amíg kérik a segítséget. Nem biztos, hogy egyszerű lesz megvárni, de megpróbálom.

Máskor - másik könyvről - máshogy. Folyt. köv.

2012-07-25

Csalamádé


Tavaly nyár végén tengernyi csalamádét készítettem, de viharos gyorsasággal fogyott, úgyhogy most giga mennyiség készül, persze több lépcsőben.

Megtisztítottam és hajszálvékonyra felszeleteltem:
2 kg fehér  paprikát
2 kg fehér  fejeskáposztát
2 kg apró uborkát
1,5 kg vöröshagymát és
1,5 kg sárgarépát.

A paprikát, káposztát és hagymát késsel vágtam vékonyra; az uborkát és sárgarépát pedig uborkagyaluval készítettem elő.

A zöldségkeveréket leöntöttem :
12 dkg só
45 dkg porcukor
3 dl 20%-os ételecet
1 teáskanál Na-Benzoát
1 teáskanál borkén keverékével.



Naponta többször átforgattam a zöldségkeveréket, amely nagyon   gyorsan levet engedett.
2 nap múlva üvegekbe töltöttem jó szorosan és a kiengedett levet ráöntöttem. Ennyi.

A fekete sereg


Nem kell főzni, dunsztolni, hűtőben tartani – ez a csekély mennyiségű tartósítószer elegendő.



A zöldségek ropogósak maradnak, a csalamádé nagyon eteti magát!

2012-07-23

Házi ételízesítő


Aki szeretné elkerülni az ízfokozókkal dúsított ételízesítőt, próbálja ki a következő receptet, amelyet Szepykénél olvastam tavaly.

Hozzávalók:
5-6 db petrezselyemgyökér
4-5 sárgarépa
1 karalábé
1 zeller
1 paradicsom
1 kápia vagy paradicsompaprika
4 vöröshagyma
1 nagy csokor petrezselyemzöld
1 nagy csokor zellerzöld
2 evőkanál olaj

A zöldségeket megtisztítjuk, nagyobb darabokra vágjuk, ledaráljuk és megmérjük.
A sárgarépával kezdjük a darálást, mert a 2 evőkanál olajon meg kell párolni, hogy kinyerjük a színét.
A ledarált zöldségeket összekeverjük az összsúlyuk 10%-ának megfelelő mennyiségű sóval.

Üvegekbe töltjük és használjuk, amíg el nem fogy.



A házi ételízesítőt egy-két kanál olajon vagy zsíron futtassuk meg a főzés kezdetekor, hogy a zöldségek színei előbújjanak és ízüket átadják az ételnek.



Update: ma reggel a szendvicsemet nagyon vékonyan megkentem vele + felvágott + sajt. Friss és finom íze volt. Szerintem ipari mennyiség készül még, mert így egész télen - rejtett formában - friss zöldségbomba kerülhet a szendvicsekbe. Kipróbálnátok?

2012-07-20

SAD 7. forduló - Zserbó mignon

A Katucikonyha háziasszonyának kiírása a Süss, alkoss, díszíts 7. fordulójára klasszikusok új ruháját kérte bemutatni.
Amikor elolvastam a kiírást, szinte abban a pillanatban beugrott a pályamű: Zserbó, mignon formában.

Az eredeti recept formáját és készítését is megváltoztattam egy kicsit.

A zserbó eredeti tölteléke sárgabaracklekvár és cukros darált dió keveréke. 
Az öt emeletes süteményből két réteg tölteléknél megmaradtam a klasszikus receptnél, de a két másik réteg meggyes lett, természetesen a cukros darált dió megmaradt. A sárgabarackos és meggyes töltelékek egymást váltották.

A megsült süteményt kihűlés után mignon formára vágtam, és minden oldalát bevontam a mázzal (3 evőkanál cukrot habzásig hevítettem 3 evőkanál tejjel; majd hozzáadtam 3 evőkanál szép sötét kakaóport és csomómentesre kevertem. Lehúzva a tűzről hozzádolgoztam 100g vajat).

Az íz és a forma nagyot ott van - sikert aratott a kicsike.

(foto Z)


És így nézett ki felvágva.

(foto Z)

Köszönjük az ötletes kiírást, Katucikonyha!

2012-07-19

VKF50! - Snidlingvirágecetes saláta

Selectfood a Vigyázz, Kész, Főzz! 50. fordulójára nagyon inspiráló témát talált ki: Ehető virágok.

50. forduló - ha a 49. fordulót közel éreztem magamhoz, akkor az 50.-t még közelebb: már csak 3 hónap, és ... egyenlőre lépjünk túl az én "problémámon". 

A Snidlingvirágecetes saláta kezdő lépéseit bizony már május 24-én megtettem, amikor próbaképp egy 3 dl-es üveget teleszedtem snidling virággal - Anyukám segítségével - és felöntöttem ecettel. Azóta az üvegcsét rendszeresen forgattam, szeretgettem, becézgettem - a virágok pedig meghálálták a gondoskodást és kiengedték gyönyörű színüket beszínezve ezzel az ecetet.

(foto Z)

Meseszép!
A salátához a kis tálba öntöttem snidlingvirágecetet és extraszűz olívaolajat.


Adtam hozzá sót és frissen őrölt feketeborsot - összekevertem az öntetet.

Egy nagy tálra halmoztam madársalátát, összevágott uborkát és paradicsomot, tépkedtem hozzá egy mozzarella golyót, meglocsoltam az öntettel, összeforgattam és a már színüket vesztett snidling virágokkal (ehetőek) díszítettem.


(foto Z)


Nagyon finom volt, Z is lapátolta befelé, pedig amiben nincs hús, az annyira nem csúszik.

Még egy fotó közelről - annyira szép az ecet színe.


2012-07-18

Levendulás sárgabaracklekvár

Leszüreteltük / learattuk / betakarítottuk / leszedtük (igény szerint választható) a levendulát a kertben.
Öt kecses csokor készült, a terasz esőtől védett részén száradnak.



Z addig-addig olvasgatta a recepteket, amíg kíváncsi lett a levendulás sárgabaracklekvárra. Megéreztem valamit, ezért a múltheti 18 kg után gyenge  levezetésként vettem 2 kg barackot - just for fun.
A tisztítás (héj lehúzás, magozás) után 1,60 kg tiszta barackhús maradt, ezt kezdtem el főzni addig, míg rostjaira esett szét. 
Ekkor hozzáadtam 16 dkg cukrot és még főztem néhány percig.
Sterilizált üvegekbe mertem és megszórtam egy-két csipet levendulával; összekevertem gyorsan, majd ezután nyomta a fejükbe a kalapot.






Tótágas - száraz dunszt. 






A próba még várat magára; Z szerint össze kell érnie az ízeknek. Majd referálok.





2012-07-17

A kidobott kutya


Sokat gondolkodtam, hogy’ is kezdjem, annyi gondolat kavarog a fejemben. Messziről indítok, hátha addig tompul a mondanivalóm éle.
Alapjában véve nem vagyok egy könnyű természetű ember – ezt az apai örökséget viszont büszkén viselem. Sok mindent lehet rólam mondani – aki személyesen ismer, nyilván mondhatott is már, de azt nem, hogy nem vagyok empatikus.
Személyes fájdalomként érem meg a gyerekekkel, állatokkal, elesettekkel kapcsolatos problémákat.

Általános iskolában annyira megsajnáltam a kölykét a tűzből kimenteni próbáló macska, Micó (még erre is emlékszem, beleégett a merevlemezembe) történetét, hogy hangosan nem is tudtam felolvasni.

Másik ilyen retinába égett klip a Runaway train / Soul Asylum; amint meghallom a kezdő hangokat a rádióban, már kapcsolom is el az adót.

Ezek alapján már sokakban  - már aki eljutott idáig – körvonalazódhatott, hogy az igazságtalanság, mások kihasználása, erőfölénnyel való visszaélés az, ami kiveri nálam a biztosítékot.

Akkor most következzen a konkrét történt: szombaton éktelen dudálásra megyek ki a kapuhoz és látom, hogy az úttesten egy rémült, nyakörv nélküli csivava futkározik az autók között. A dudálásra lement az árokpartra és megállt. Kb 10 percig ott állt, meg sem mozdult. Z-vel egymásra néztünk: jó, menjek és próbáljam megfogni. Vittem néhány szem kutyakaját és elindultam a kutyus felé. 
Hívogattam, valamennyire közelebb is jött, mutattam neki a falatokat, nyugtató hangon hívtam, kb 2 méterre megközelített – mindez az úttest közepén játszódott - , de akkor jött két autó és éktelen dudálásba kezdtek. Nyilván azt gondolták (mi egyebet), hogy ez az idióta nő a saját kutyáját nem tudja megfogni. 
Kutyus megugrott, átvágtatott az árkon, a vasúti töltésen egy percre megállt, majd eltűnt a másik oldalon. 
Néhány perc múlva megjelentek a három házzal odébb lakó szomszédok, mondván hogy befutott hozzájuk az a kutya és azt hitték, hogy a miénk (a mi kutyusunk amúgy tibeti terrier), de nem is ez a fontos, hanem, hogy egyáltalán eszükbe jutott.
A kutyust kitették nagy valószínűséggel egy autóból; ugyanúgy mint tavaly is nem egyet. Szerencsétlenek a vasúti sínen mászkálnak addig, amíg … valami rossz vagy még annál is rosszabb nem történik velük.

Ez azért messze túlmutat a felelős állattartás problémakörén, ez már a felelőtlen állat vállalással kezdődik. MIÉRT???? Nagyon-nagyon sok, nem szalonképes és nyomdafestéket nem tűrő gondolat hallatszott ki belőlem és ezt bárki kérésére – szóban reprodukálni is tudom, de most természetesen nem teszem.
GONDOLKODJ EMBER! Persze ezzel már feltételezem azt, hogy ember az a mocsok szemétláda, aki eldobja a kutyát, macskát; innen már csak egy apró lépés más tulajdonának – vagy az emberélet semmibe vétele.  

Mit lehet tenni? Ha látok egy embert, hogy kegyetlenül bánik az állatával, bizony nem átallok üvöltözni vele és akkor még engem néznek idiótának.  Néhány éve történt, hogy a Váci utca aluljárójában „zenélő”  prímás a vonóval bökdöste a kutyáját, hogy az olyan pozícióban legyen, ahogy ő kigondolta: üljön, ne feküdjön – szerencsétlen ott vinnyogott... Na, akkor és ott kapott hideget / meleget a „prímás” – persze az ő és a járókelők szemében (akik nem látták a böködést) és voltam, akit kezelni kellene.

Még órákig tudnám hasonló „kalandjaimat” mesélni, de aki hasonló beállítottságú, mint én, szintén rendelkezik ilyen sztorikkal; aki meg nem - nos ő ezt a részt már úgysem olvassa.
Mit lehet tenni?  Ötlet? Vagy már ez is világmegváltó kategória? Menjünk el mellette úgy, hogy a mi lelkünk sérül és fáj?

A Zakuszkatanya oldalain lehet olvasni hasonló horror, sőt még horrorabb történeteket, de Andi kézzel foghatóan tesz is valamit és meg csak picsogok.

Persze vannak sikertörténetek, meg van sok-sok rendes, állatszerető ember, és nekem az a természetes. Igaz, nem is szemetelek; nem töröm be sem a telefonfülke, sem a buszmegálló üvegezését; nem vagyok betörő … engem másként neveltek – köszönöm Apu, Anyu.  
Lehet, hogy hosszú távon az a megoldás, hogy ezt adjuk tovább; megtanítjuk a következő generációt az állatvédelemre, gondoskodásra, felelősség vállalásra…

Reggeli hétvégén

Legnagyobb keresztlányunk mondta - aki mellesleg mától már kétgyermekes Anyuka: gratulálunk a Szülőknek, újszülött Kamillának sok boldogságot - , hogy nagyon szeret nálunk reggelizni.

Az az igazság, hogy én is szeretek nálunk reggelizni.
Hétvégenként általában ilyen a reggeliző asztal, bár a lágytojás még nem érkezett ki:
- körözött
- kéksajt krém
- vaj
- sárgabaracklekvár
- szomolyai feketecseresznye lekvár
- 2 fajta felvágott
- sajt
- paprika, paradicsom
- most sült padlizsán is
- kenyér, zsemle.


Valakinek egy falatot?

Kert

A múlt héten még csak a padlizsán lila virágait lehetett látni, de már megjelentek az anorexiás padlizsánok.




A paradicsomok bezzeg megnézték a mekdönci ellenes filmet és fittyet hánytak a figyelmeztetésnek: szép hurkásra hizlalták magukat - ez lesz a végzetük: paradicsom mártás!


2012-07-16

Grillezett kacsamell és kukorica

A szombati grillezés általában pénteken, jelen esetben már csütörtökön elkezdődött. 
Szép fiatal kacsamellet felszeleteltem és extraszűz olívaolaj, őrölt feketebors és egy csipet méregerős pirospaprika keverékébe pácoltam.




Szombaton a kacsa mellé vöröshagymát vágtam vastag szeletekre; és padlizsánt sóztam be, így előkészítve a köretet.


Z kérésére kukoricát is grilleztünk: megtisztítottam a héjától és hajától a csemegekukorica csöveket, vajjal minden oldalukat vastagon megkentem, besóztam és alufóliába csomagoltam; grillrácson a gyakran forgatva sültek meg (szégyenlősek voltak, elbújtak a fotózás elől azaz elfelejtettem lefotózni őket).


A tárcsán nagy barátságban sültek a kacsamell szeletek, padlizsánok és a hagymák.

(foto Z)

A sült zöldségek boldogan illegették magukat; a padlizsánok nagyon belejöttek már a pózolásba. 

(foto Z)

A kacsamelleket nem kellett sokáig sütni, gyorsan barnultak.

(foto Z)


Petrezselymes rizs és sült, marinált paprika, kovászos uborka egészítette ki a kínálatot. Ismét sikerült egy finom vacsorát kerekíteni; a desszert az idény utolsó málnája volt.

2012-07-13

Marinált sült paprika

Végre - végre - végre a sült paprika szezon elkezdődött. Általában nem édes, hanem méregerős paprikából szoktam készíteni - így persze eléggé behatárolt a fogyasztók köre. Én imádom, akkor most önző vagyok? Ugye más is szereti?
Köszönöm.
Ígérem, hogy lesz édes paprikából is, majd.

A paprikákat megmostam és megszárítottam.

Száraz serpenyőben - hétvégén tárcsán fog készülni - fekete hólyagosra sütöttem a paprikákat.


Jénai tálba tettem őket szépen folyamatosan úgy, hogy iziben rátettem a jénai tetejét, nehogy a gőzük elillanjon. Az utolsó adag elkészülte után még pihentettem egy ideig a paprikákat, hogy a feketére égett héját könnyen le tudjam húzni.
Erős paprika készítésekor érdemes (lenne) gumikesztyűt használni - én nem használtam, égett is egész este mindkét kézfejem. 

Amíg a paprikák nyúzásra vártak, elkészítettem a marinádot: 2 dl extraszűz olívaolajat összekevertem 1 dl fehérborecettel, megsóztam, megborsoztam.


Minden paprikát megszabadítottam a külső héjától.



Majd levágtam a szárukat, kicsumáztam és kiszedtem (amennyire tudtam) a magokat és az ereket, majd összekevertem a marináddal.


Üvegekbe porcióztam a paprika szeleteket; majd egy réteg olívaolajat öntöttem rájuk, fejükbe nyomtam a tetőt és mentek pihenni.



Egy napos pihenés után kóstolás - áááááááááááááá - kicsit csíp.



Tűznyelőknek ideális magában; mindenki másnak grillezett húsokhoz, szendvicsfeltétként.

Szendvics project folytatódik

Hétköznapokon általában szendvicset ebédelünk mindketten. A legtöbb, előre csomagolt felvágott íztelen, csukott szemmel néha meg nem mondanám, hogy éppen mit eszem.
Rendre nekifutok a "majd én csinálok olyat, de olyat", azután szépen lassan visszakocogok az előre csomagolt világba.
Pedig: 
- nem olcsóbb
- nem finomabb
- nem gyorsabb
- nem egészségesebb.

Akkor MIÉRT? Nos, ez jó kérdés - még töprengek egy kicsit a válaszon.

Addig is íme legújabb nekifutásom az "olyan,de olyan" project-nek. 

Bevásároltam: grill sajtot, jó húsos tarját, és padlizsánt. Ugye ez utóbbi, ki nem maradhatott volna.

A besózott egész tarja darabot (45 dkg) minden oldalán olajban megkapattam, majd hozzáadtam két fej nagyobb darabokra vágott hagymát és felöntöttem egy kis vízzel. Így fődögélt, sütögelődött (ez még Zalában ragadt rám) finom puhára.
Közben a padlizsánt megmostam, vékonyan felszeleteltem, besóztam és mindkét oldalát pirosra sütöttem. 
A grillsajtot szintén felszeleteltem, enyhén besóztam és szintén megsütöttem.
A hús sütésénél használt hagymát kiszedtem az olajból és teflon serpenyőben összesütöttem - jó kenhető állagúra.

Másnap reggel az óriáskifliből készült szendvics összeállt: hagymakrém + sült padlizsán + húscsíkok + sült sajt.


Hozzá egy kis friss uborka saláta, hmmmmmm.

Így nézett ki a tál megrakva minden finomsággal.


Nem készült el gyorsan, Pininfarina dolgozott rendesen, de megérte.

Most ismét megfogadtam, hogy maradok a házi készítésű szendvicsbe valóknál. Ami most hibádzott, az a házi készítésű péksütemény, legközelebb azt is lesz.

Felhő

Szoktátok nézni a felhőket? Kitalálni, hogy melyik - milyen alakot formáz?
Telefonnal, ripsz-ropsz készült ez a fotó: mintha valaki a felhőket eregetné a szájából.




Vagy ezzel már forduljak orvoshoz?

2012-07-12

A kert ajándéka

A növények meghálálják a gondoskodást, napról napra újabb és újabb ajándékkal kedveskednek nekünk.

Kivettünk 3 burgonyabokrot és nem győztünk álmélkodni, akkor egyedek is voltak. Vasárnap még szedtem egy kis petrezselymet, úgyhogy a rántott húshoz készen is lett a köret.


(foto Z)

Végre beérett az első két fekete paradicsom is - nagyon különleges ízük és színük van; a körte formájú paradicsomok üde pirosa mellett látszik igazán "feketeségük".

(foto Z)

Másodvetésű újhagyma és gyöngyhagyma végezte a körözöttben; egy maréknyi zöldbabot most nyersen rágcsáltunk el. Kapor az újabb adag kovászos uborkába került. Éljen a kert és a gazdálkodás!