Cukormentes darabos meggylekvár

Egyik legkedvesebb keresztlányom, Eszter kérésére kerülnek fel a cukormentes lekvárok egymás után - most van szezonjuk. Ebben a melegben sokáig sajnos úgysem tart a szezon.

Kedves Barátaink - Etus és István - meglepett bennünket: kaptunk egy kosár meggyet. Köszönjük! 

Még "melegében" elcsemegéztünk egy adagot - Ba-tu is segítségünkre volt ebben; a maradék egyik részéből hozzáadott cukor nélkül készült darabos lekvár.

A meggyszemeket leszáraztam, megmostam és kimagoztam.

Esdekelve kérték a meggyszemek, hogy a lekvárfőző fazékba ugorhassanak. Rajtam nem múlik, hajrá!

Lassú tűzön, gyakran kevergetve addig főztem, míg a levet teljesen elfőztem. Pektinnel meghintettem a lekvár tetejét, elkevertem, majd csírátlanított üvegekbe töltöttem. Fejtetőre állítottam a forró lekvárral teli üvegeket néhány percre, majd dunsztolódni küldtem őket.

Másnap reggel tartottuk a kóstolót, erős meggyíz - csodás állag, de káros cukor nélkül.

Cukormentes cseresznyelekvár

Itt a nyár, a gyümölcsfák elkezdték ontani a frissességet, egészséget, finomságot.

Ha azt halljuk, hogy "lekvár"; legtöbbször egy cukros finomság íze dereng fel.

Nos, lehet máshogy is; hagyjuk, hogy a gyümölcs íze domináljon. Ne rejtsük el a harsogó piros ízt a cukor nem épp egészséges fátyla mögé.

Nagy, vastag húsú cseresznye (germersdorfi) a kedvencem; gyermekkorom óta ez a fajta van a kertben.

Megszedtem egy kosárkával, leszáraztam és megmostam. Egyesével - gép nélkül - kimagoztam, mert minden egyes szem külön figyelmet igényel; a nemkívánatos lakóknak kívül tágasabb.

A cseresznyéket lekvárfőző fazekamban lassan főzni kezdtem. Mivel a cseresznyében nagyon sok a víz, jó ideig tartott, míg a lekvár sűrűsödni kezdett.

Az üvegek és tetők sterilizálására a lekvár kevergetése közben jut bőven idő.

Amikor már a szemek teljesen összeestek, lé már csak minimális volt, szokásos szerepét játszotta a botmixer.

A lekvár szép sima lett - ekkor már csak néhány percre tettem vissza a tűzre.

A hozzáadott cukrot nem tartalmazó cseresznyelekvárt az üvegekbe mertem, tótágas, dunszt, kész.

Kóstolónak csak néhány kanálnyi maradt; ez a finom, egészséges lekvár megérdemli a különleges kínálót is.

Cukormentes szőlő lekvár II. felvonás

Annyira jól sikerült a bemelegítő adag a szőlőlekvárból, hogy most ipari mennyiséget készítettem 6,5 kg szőlőszemből.

A megmosott szőlőfürtöket leszemeztem, két fazékban (egybe nem fért bele) feltettem főni.

Anyukám ötletén kapva kaptam, a félig megfőzött szőlőszemeket átpasszíroztam, így a magok (nagy része) hamupipőkéskedés nélkül kikerült a lekvárból.

Szőlőszemek és tükörképük a fazékban (foto Z)

15 db 220 ml-es üveg gyönyörűséges színű, cukormentes szőlőlekvár készült.

Annyira, de annyira szép színe van ... most ő a kedvenc.

Szőlő lekvár cukor nélkül

Szóló szőlő, csengő barack - hangzik a mesében. Most csak a szőlő szólt, méghozzá édes hangon.

Annyira édes idén az otelló szőlőnk, hogy semmi cukrot nem tettem a lekvárba.

Az illatozó, hamvas áfonyát játszó fürtöket megmostam és leszemeztem.

Itt követtem el egy hibát: nem magoztam ki, ugyanis a szőlőmag sok jó hatással rendelkezik (én még szeretem is), de később nem úsztam meg.

Feltettem főni a szokásos fazékban az 1,1 kg szőlőszemet és időnként megkevertem. 

Olyan jól befűtöttem szegényeknek, hogy többen eszement gyorsasággal szabadultak meg a ruhájuktól. Közben a lila és pink változatos árnyalataiban gyönyörködhetett minden arra járó.

Jó félóra múlva szépen besűrűsödött a lekvár és ekkor jött Hamupipő (mégsem mondhatom már magamra, hogy Hamupipőke) feladata: kiválogatni a magokat. Szerintem ezek a fürtök kifejezettem arra gyúrtak egész nyáron, hogy tengernyi magot termeljenek; sikerült nekik. Néhány magnak megkegyelmeztem - nem direkt -, ők maradhattak a lekvárban.

Gyönyörű szín, pompás íz, csodálatos illat:

ő a cukormentes szőlő lekvár. Összesen 42 dkg lett: ez az egy üveg és félig egy felfújtas tálka. Sok munka és idő, de az eredmény kárpótolt, engem. Akik nem közreműködtek tevékenyen az elkészítésben, ők kárpótlás nélkül részesültek az íz- és színorgiában.

Csokis pöfeteg

Édesség; szerintem ilyen még nem is volt, pedig szeretem enni is és sütni is.

A csokis pöfeteget meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt; az elkészítés pedig igazán nem tart sokáig (hmmm - ez nem pontosan igaz), több lépcsőben készülő kekszféle, de megéri a ráfordított idő.

Hozzávalók: 10 dkg vaj, 20 dkg cukor, 2 tojás, 20 dkg csokoládé (min. 60% - nálam 80%), 1/2 teáskanál fahéj (nálam kimaradt), 2 evőkanál tej, vaníliás cukor (nálam saját készítésű vanília aroma), fél zacskó sütőpor, 25 dkg finomliszt. Porcukor a forgatáshoz.

A vajat habosra keverjük a cukorral és a tojásokkal.

Hozzáadjuk a gőz fölött megolvasztott csokoládét, fahéjat, tejet, vaníliás cukrot, és a sütőporos lisztet.

Legalább fél napig hűtőszekrénybe pihentetjük. 

Másnap előmelegítjük a sütőt 170 fokra, sütőpapírral kibélelünk egy tepsit, egy kis tálba porcukrot öntünk.

Egyforma gombócokat (nálam diónyi) készítünk és porcukorban jól megforgatjuk őket, majd a tepsiben tisztes távolságra helyezzük őket egymástól.

Az előmelegített sütőben 12 percig sütjük.

Ebből a mennyiségből kb 2 és fél tepsinyi mennyiség lett. 

Cukormentes sárgabaracklekvárral tálaltam - nagy sikere volt a keserédes pöfetegeknek. Másnapra sem száradt ki, iskolába, tízórainak is kiváló!

Szilvalekvár cukor nélkül

Ismét lekvár és ismét hozzáadott cukor nélkül.

Édesapám Komárvárosban született - most Zalakomár a település neve - gyermekként sok nyarat töltöttem ezért Zalában. Az előkertben akkora kék és rózsaszín hortenzia bokrok voltak, hogy olyan nagyokat azóta sem láttam.

A munka folyamatos volt a családban, hisz gyakorlatilag önellátó gazdaság működött mindamellett, hogy a férfiak munkahelyen dolgoztak is, Nagyapám akkor még kisiparosként, fűrészgéppel. A ház körül baromfiudvar, disznók, szarvasmarha és ló; konyhakert gyümölcsössel; a ház végében krumpliföld. A település másik végében kukoricatábla; a közeli "hegyen" szőlő zöldségessel és gyümölcsössel, présházzal.

Még mindig a Nagymamám által fosztott liba pelyhéből készült párnákat használjuk.

A kredencben békésen megfért egymás mellett a kétkilós kenyér és az üveg pálinka; a pincében a bor, gyerekeknek málnaszörp és szóda.

A kamra hűvöse fonott szakajtóban házitojást rejtett, a gerendákra fellógatva a disznóvágások kolbászai, sonkái lógtak, óriási bödönben zsír. A stelázsin befőttek és lekvárok, savanyúság állt katonás rendben.

Egy-egy tálca sütemény mindig volt; nem illett úgy fogadni a beeső vendéget, hogy ne tudták volna megkínálni.

Természetes volt, hogy mindenki dolgozott. Én az udvart sepertem és jártunk kapálni; dolgoztunk a szőlőben - saraboltunk, kaccsoltunk, hónaljaztunk.

A nagy munkák alkalmával - disznóvágás, szüret, aratás - pedig mindig kalákába verődött a rokonság, szomszédság - mindenki segítette a másikat.

Nyár végén a fatüzeléses üstben főtt a szilvalekvár; ez akkora volt, hogy csak két ember tudta megemelni, a fakanál pedig valami rettentően nagy.

Tehát szilvalekvár, hagyományosan főzve, hozzáadott cukor nélkül.

Nekünk már nincs üstünk, így marad a jól bevált rozsdamentes lekvárfőző fazék, melybe egyszerre max. 4 kg gyümölcs fér. 

Megmostam a szilvákat és kimagoztam; minden egyes szemet megvizsgáltam, hogy biztosan lakómentes legyen; csak a hibátlan szemek jelentkezhettek lekvárfőzésre.

A fazék háromnegyedig megtelt a szemekkel, és elkezdődött a főzés.

Az egyes állapotokat külön fotóztam.

15 perc múlva

két óra múlva

három óra múlva

négy óra múlva

négy és fél óra múlva kész lett

Érdemes megnézni a fazék tartalmának csökkenését! Összesen 750 ml lekvár lett a két üveggel, négy és fél óra főzés (5-10 percenként keverni kellett) után, tisztán mérve 3 kg szilvából; volt vele munka rendesen, de megérte - sűrített nyár.

Sárgabaracklekvár cukor nélkül

Ismét sárgabaracklekvár készült - most kicsit nagyobb adag. 18 kg barackkal indult a project, de olyan finom volt, hogy több, mint egy kilót szépen, rendre meg is ettünk.

(foto Z)

Én lehúzom a barackok héját, így tanultam, ez vált be. A barackokat 1-2 percre forró vízbe merítettem, utána néhány perc pihenés (amíg kézzel foghatóvá hűltek) után nagyon könnyen dobták le a héjukat.

Kimagoztam és a rozsdamentes lekvárfőző fazekamba tettem őkelméket. Egyszerre mindig kisebb (4 l) mennyiségeket készítettem elő, így változatos volt a munka is.

Cukor hozzáadása nélkül főztem addig, amíg a barackok rostjaira estek szét.

(foto Z)

Vigyázzunk a főzésnél, a puffogó forró barack fájdalmas emlékeket hagyhat rajtunk, a falat pedig nem kívánt mintákkal díszítheti.

A besűrűsödött lekvárt sterilizált üvegekbe töltöttem, megkapták a kalapjukat és 5 percre fejtetőre állítottam őket, majd vonultak a hűtőtáskába, mely most  a dunsztolást segítette elő.

Az este folyamán rendszeresen hallottuk a pukkanásokat; ahogy hűltek az üvegek, úgy szippantotta be a vákuum a tetőket.

Vasárnap reggel megkóstoltuk, nagyon finom friss, tömény barack.

Semmi más, csak sárgabarack. Hozzáadott cukor nélkül bátran fogyaszthatja cukorbeteg is és a gyümölccsel ismerkedő kisbabáknak is jó kiegészítés lesz a téli időben, hiszen tartósítószert sem tartalmaz.

A kinyitás után ezt a lekvárt mindenképp hűtőszekrényben kell tartani.