Vasárnap ünnepelte Z a születésnapját, mi pedig Z-t ünnepeltük. A sütés-főzés részemről már pénteken elkezdődött, hisz kedvenc süteményének legalább 2 napot kell pihennie fogyasztás előtt.
Ne rohanjunk azonban ennyire előre, a sütemény még messze van.
A menü nagy része kívánságlista alapján készült, közöttük ez is: tormakrémes sonkatekercs.
Nem egy ördöngösség az elkészítése, a titok a fő alapanyag, azaz a sonka minőségében rejlik.
Elkészítettem a besamel mártást: mely alap hangon úgy hallatszik, hogy ahány dkg vaj, annyi dkg liszt, annyi dl tej.
Én most kicsit keményebb mártást szerettem volna, nehogy kiballagjon a tekercsekből, ezért felolvasztottam 3 dkg vajat, beleszórtam 3 dkg lisztet és kevergetve főztem, majd hozzáadtam 2 dl tejet és jó sűrű krémmé főztem össze.
Amikor már langyosra hűlt, hozzákevertem egy kis üveg csemege tormakrémet. Sót nem adtam hozzá, mert a sonka is alapból sós.
Gyönyörű sonkát kaptam, hajszálvékony szeletek - finom, füstös íz. 7 szelet sonka 20 dkg volt.
A sonkaszeleteket félbe vágtam és megkentem a tormakrémmel, majd felgöngyöltem.
A göngyölt tekercseket egymás mellé sorakoztattam és mindegyik kapott egy-egy pötty krémet a közepére.
Szerintem hagyjuk egy napot összeérni az ízeket!
Két karcsú tormakrémes sonkatekercset akár szendvicsbe is tehetünk.
A többi fogás hamarosan érkezik, már a receptek - sorukra várva - magas térdemeléssel helyben járnak.
