2 in 1

Múlt pénteken kezdődött a történet, sőt még az előtt valamikor: ízületeim "minőségét" apai ágon osztották, amihez én még néhány év röplabdázást társítottam.

A lényeg azonban, hogy vannak ízületeim - ezt azért tudom biztosan, mert rendszeresen érzem is.

Olvastam valahol, hogy a meggylé jó hatással van az ízületi gyulladásra.

Nosza itt a meggy szezon - bár ilyen időjárás mellett túl hosszú nem lesz.

Itt csatlakozik be a péntek, a Bosnyák téri piacon próbaképp vásároltam másfél kg meggyet - aranyárban, de ez - ha egészségről van szó - mellékes.

A receptet nagy vonalakban követtem, azaz:

- hideg vízben megmostam és leszáraztam a meggyet

- bő fél órára langyos vízbe áztattam

- kimagoztam

250 szem meggy 1.350g lett (Z kérdezi: komolyan megszámoltad? - meg), ami egyáltalán semmi számításhoz nem kellett, de jó tudni.

- nekieresztettem a láncait rángató botmixert (régen dolgozott)

- egy teatojásba tettem 7 dkg kalapáccsal agyonvert meggymagot

- felforraltam és egy kicsit főztem is, letakarva állni hagytam (nem túl szép látvány - bal oldalon lent az a dudor a teatojás)

- néhány óra múlva teatojást kivettem és ritka szövésű konyharuhán átszűrtem a sűrű levet; jól ki is nyomkodtam

- a levet 4 kanál cukorral (legközelebb 2 kanál) és egy mókás mokkáskanál Na-benzoáttal felforraltam

- csírátlanított üvegbe töltöttem és irány a dunszt.

Összesen 8 dl meggylé készült így; nekem hígítás nélkül ízlik a legjobban.

A megmaradt meggyhúst egy dl vízzel, 2 evőkanál cukorral, fél citrom levével (belefőztem a megsikált citromhéjat is) felfőztem - nem volt egy épületes látvány; viszont az íze nagyon ott van.

Ez a mennyiség a hétvégi meggyes pite töltelékeként fogja végezni - fotó lesz.


Ööööööööööööö fotó: mielőtt még a fotók minősége miatt Z kapná  a  szidalmakat be kell vallanom, hogy mostanában én készítem a legtöbb képet - telefonnal. Ha ez a képek minőségén nem látszana (de igen, látszik), a jövőben Z fotóit külön jelölöm.