A szűkebb családban egyedül vagyok bárány imádatommal, már. Igazából Apukám a birkát szerette. A birka pörköltöt Anyukám megfőzte, de egy falatot sem evett belőle. Azt is csak ketten ettük.
Bárány-imádatom Londonban alapozódott meg és ott is csúcsosodott ki - istenien tudják készíteni.
Nos, a múltkor a Bosnyák téri piacon jött szembe velem egy szép báránygerinc. Persze volt ott minden része: oldalas, comb, de mivel elfogyasztása csak rám hárult, így maradtam a gerincnél.
A húst sütőpapírral bélelt tepsibe helyeztem besóztam és megborsoztam - így pihent néhány órát a hűtőben. Sütés előtt zúzott fokhagymával dörzsöltem be.
A hús mellé darabolt vöröshagymát tettem; kevés vizet öntöttem, majd alufóliával lefedve előmelegített sütőbe dugtam.
Miután megpuhult fólia nélkül sütöttem pirosra.
A csontról óvatosan lefejtve felszeleteltem és egy hétig falatoztam.
Legközelebb egy combot hozok magammal a piacról, de akkorra vendégeket is hívok - két hétig mégsem ehetek báránycombot. Vagy igen?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése