2012-06-10

Lomi

Z-vel mindketten szeretjük a régi tárgyakat: ki használhatta, miket látott - hallott az a tárgy. Milyen érdekes történelem órákat tarthatnának a Tanárok, ha a tárgyak beszélni tudnának... bzzz vissza a földre.
Szombat délelőtt elmentünk az akarattyai használt cikk "piacra". Elég nagyzolás piacnak nevezi 3 árust, de "size doesn't matter".
Túl nagy választék nem volt, az igazgat megvallva, a fotózáshoz kerestünk volna valamilyen régi evőeszközt.

Tudom, tudom: konkrét céllal nem szabad ilyen helyre menni, mert az úgysem lesz.
Nos Murphy úr is elkísért bennünket: természetesen nem volt evőeszköz.

Nem tudom, más hogyan kerüli el, hogy ne égjen meg az alkarja a felcsapódó gőztől nokedli szaggatás során, de nekem ez az újfajta tologatós szerkezet rendre égési sérüléseket okoz; ezért is készítettem nagyon ritkán nokedlit, pedig Z imádja.
Megtaláltam viszont életem legjobb nokedli szaggatóját.


Hosszú nyél - gőzborotva effektus kizárva.

Régóta kerestem már olyan kis tálat, amin két kupicás pohár fér csak el - most ő is hozzánk költözött és kézen fogva kísérte egy kecses üvegkancsó is.


Hamarosan "munka" közben is láthatóak lesznek.

Nem tudtunk otthagyni egy ütött-kopott, piros zománcos, füles tálacskát sem, olyan esdeklően nézett ránk lepattogzott zománcával. Nagyon nem fotogén, viszont dolgos, derék. Illedelmesen meghúzva magát hamarosan látható lesz.

2 megjegyzés:

  1. Én ma is ilyen szaggatót használok, nagyobb nokedliket lehet készíteni vele. Egyetlen baja, hogy nincs hozzá olyan kanál, amivel az íves szélről könnyen el tudnám kaparni a tésztát. A fém lapátok ugyanis egyenesek.

    VálaszTörlés
  2. Ez volt az én gondom is, de inkább szenvedtem egy kicsit, mint megint a gőzborotva :)

    VálaszTörlés