2012-07-26

Kultúrklub - ami nem Cultur Club

Ez a Kultúr-Klub nem azonos azzal a régi Cultur Club zenekarral - hopp én őket honnan is ismerhetem, éltem már akkor egyáltalán? Igen ...

Nos komolyra fordítva a szót: szeretek olvasni. Szeretek könyvtárba járni, de az igazi az, amikor új könyvet foghatok a kezembe; a saját példányomat. 
Abban van valami diszkrét, a birtoklás, út az ismeretlenbe ...

Arra gondoltam, hogy kitárom könyvespolcomhoz vezető ajtót és rendszeresen beszámolok az olvasott könyvekről.
Kedvenc barátosném mondta, hogy a blogban nagyon kiadja magát az ember. Igen, ez így van - különösen az érdeklődési köre jelenik meg. Ez off.

Nagyon sokszor internetes áruházakban rendelem meg a könyveket, mert így némileg kordában tudom tartani falánkságomat. Sokszor meghatározza a döntésemet a mások által leírt vélemény. Persze futottam már bele olyan könyvbe is, amiről ódákat zengtek - nekem pedig egyáltalán nem jött be.

Általában becsülettel elolvasom a könyveket még akkor is, ha nem tetszik nagyon. Azonban volt már olyan, hogy nem tudtam befejezni, annyira elborzasztott. Van ilyen, végülis a főtt tojást sem szereti mindenki eperlekvárral!

Most Sándor Anikó: El Camino című könyvét olvasom. A közepén tartok kb, de nagyon tetszik. Olvastam már a Camino-ról több könyvet is (Coelho, Shirley MacLaine), különböztek egymástól.
Mindegyikben közös azonban, hogy nagyon erősen tolja arra az embert - asszonyt, hogy megtegye azt a 800 km-es utat gyalog - a zarándoklatot. 
Valahol mélyen - ez nem igaz, mert már az útikönyv is megvan - meggyökeresedett a gondolat, hogy végig kellene járni. Ez egy másik történet lesz.

Zarándoklatán Anikó a poros út közepéről az út másik oldalára tesz át egy csigát. És ekkor elgondolkodik, hogy jót tett-e ezzel? Lehet, hogy a csiga nem is akart átmenni a másik oldalra? Onnan jött, csak éppen visszanézett? "Lehet, hogy nem feltétlenül kell segíteni annak, aki nem kéri?" (Sándor Anikó: El Camino) 

Én azonnal ugrok, ha megkérnek erre - arra. Ez eddig rendben is van - az ember ott segít, ahol tud. Sokszor azonban akkor is "segítek", amikor nem kérnek meg. Lehet, hogy ez nem is segítség, hanem hátráltatás? Csak én gondolom, hogy az majd jó lesz annak az embernek? És ha ártok vele?

Nos, ez a könyv ennek a gondolatnak a magamévá tételében szerintem segít: igyekszem megvárni, amíg kérik a segítséget. Nem biztos, hogy egyszerű lesz megvárni, de megpróbálom.

Máskor - másik könyvről - máshogy. Folyt. köv.

4 megjegyzés:

  1. Van egy kedves személyes ismerősöm.. aki szintén végig csinálta El Camino-t... csodás élményekkel gazdagodott... ám itthon más fogadta.. talán mert út közben kinyílt a szeme?.. ki tudja..a gondolattal pedig egyetértek... Kata

    VálaszTörlés
  2. Á.. csak lebukott a férje... meg annak a szeretője... és válás lett a dologból... ilyenkor látszik, hogy a szép látszat.. mennyi mindent takarhat..

    VálaszTörlés