Zserbó

Vannak ételek, sütemények, melyek elkészítését iszonyú bonyolultnak gondolok. Így voltam régen a bablevessel, sokáig nem álltam neki, mert nem láttam az elkészültének a végét. 

Sütemények közül egyik ilyen a zserbó.

Most valahogy nekiugrottam és láss csodát, hipp-hopp elkészült; a bónusz pedig az íze volt: FINOM!

Összegyúrtam 200g finomlisztet, 100g vajat, 20g porcukrot, 1 tojás sárgáját, 40 ml tejet, csipetnyi sót, 8g friss élesztőt és 1g sütőport.

A töltelékhez összekevertem 140g saját készítésű citromos kristálycukrot 240g darált dióval; előkészítettem az utolsó üveg tavalyi baracklekvárt és a múlt héten született meggyet.

A tészta gyorsan összeállt és nagyon kellemesen formázható lett. 6 egyenlő részre osztottam.

Az első lapot tepsi méretűre nyújtottam és bele helyeztem. A második adag tésztát úgy formáztam, hogy a tepsi oldalát ki tudjam vele bélelni és összedolgozni a legalsó lappal (így nem tud kifolyni a töltelék és végérvényesen kötődni a tepsihez).

Erre került egy adag sárgabaracklekvár és a cukros dió első negyede. 

Újabb tésztalap, erre pedig a meggyhús és a dió második negyede. 

Tésztalap baracklekvár, cukros dió; tésztalap meggyhús cukros dió. A maradék kinyújtott tésztát a torony tetejére illesztettem és megpróbáltam összedolgozni az oldalsó tésztacsíkkal (helyenként sikerült – hurrá). A sütemény tetejét villával megszurkáltam, előmelegített sütőbe (180 fok) tettem és a felső tésztalap barnulásáig sütöttem.

A megsült süteményt kihűtöttem és megkentem a csokimázzal (3 evőkanál tejet és 3 evőkanál cukrot összefőztem habzásig, beleszórtam 3 evőkanál kakaót és simára kevertem. Lehúztam a tűzről és 10 dkg vajjal eldolgoztam).

Hűtés – szeletelés – fotózás – hamm, bekap.

Lesz még folytatás, mert nem egy bonyolult sütemény. komolyan mondom.