Hajrá (azaz mindent bele) leves

Ilyen itt még nem volt, valamiért. Pedig szeretjük a levest, enni; készítésnél mindig macerásnak gondolom, de amikor odajutok kiderül, hogy hipp-hopp megvan.

Házassági évfordulónkra megleptük magunkat (Z pláne meglepődött) egy új edénykészlettel. Az előző már javakorú volt, még anno Szlovákiából "csempésztük".

Az új edényzet rozsdamentes, vastag talppal - szépséges és gyönyörűséges - tökéletesen illeszkedik a lekvárfőző fazékhoz. Igazából a lekvárfőző fazék miatt döntöttünk beszerzése mellett, annyira jó véleményem volt róla.

Fel is kellett avatni az egyik ugrifülest, levest főztem a saját készítésű ételízesítővel és minden más földi jóval, mit a kert juttatott nekünk (kivétel a csirkecomb és az olaj).

Egy löttyintésnyi olajon két evőkanál ételízesítőt kezdtem melegíteni.

Gyorsan engedte a színét:

4 csirke alsó combon kívül került bele kockákra vágott krumpli, két kis fej hagyma, két marok darabolt zöld hüvelyű bab, petrezselyem (zöldje és gyökere is); hagyományos sárgarépa és fekete sárgarépa is.

Vele rendesen kibabrált az élet:

Így néz ki felvágva:

Az ételízesítő sós, ezért kóstoljuk meg sózás előtt! Megkóstoltam - én még kértem egy kicsit. Általában mindig itt hibázom el: még egy kicsi kellene bele; de ez utólag szokott kiderülni; úgyhogy kapott még egy kis vizet.

Nagyon finom lett és sok munkát nem igényelt.

Olimpiai kötődés utoljára: hajrá - mindent bele Fiúk - Lányok; 4 év gyorsan elszáll ... Köszönjük minden Magyar Olimpikonnak a helytállást és a sok örömöt, melyet nekünk szereztek; a sok és hangos szurkolás miatti hangszálgyulladásokért majd az orvosok hálálkodnak.