A cím alapján gondolom sokan fogják a fejüket, hogy kicsit elkéstem ill. nagyon előreszaladtam az időben - általában Márton-napkor dívik.
Most viszont - már megint - kicsit újítottam, ugyanis kolbászhússal töltöttem meg.
Nem tudom, hogy más hogy' csinálja, de nekünk - amikor hurkát/kolbászt töltünk - mindig marad egy kis befűszerezett kolbászhús; mint most is.
Az az ötletem támadt, hogy libanyakbőrbe töltöm be és úgy sütöm meg.
A piacon az egyik baromfisnál kértem libanyakbőrt; egye fene - lehet nyakkal együtt. Nem volt. Csak libanyak - bőr nélkül.
A másik baromfisnál viszont csak libanyakbőr volt - libanyak nélkül.
Ezek szerint a libanyak és a bőre csak a kezdeteknél vagy valahol a végtelenben találkoznak ...
Nos, a libanyakbőröket megmostam, az egyik végét bekötöttem, megtöltöttem a kimaradt kolbászhússal, majd a másik végét is bekötöttem.
Sütőpapírral bélelt tepsibe fektettem őket, vizet öntöttem alá, majd szép lassan minden oldalukat pirosra sütöttem.
Vékony szeletekre vágva körettel vagy akár kenyérrel és savanyúsággal pompás vacsora. Vagy ebéd. Esetleg reggeli. Mindhárom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése