Vannak olyan alkalmak, melyek mellett ilyen vagy olyan indíttatás miatt nem lehet csak úgy elmenni. Nem is kell, nem is szabad. Az egyszerűségében különleges alkalmak engednek kilépni a megszokottból.
Úgy alakult az egyik nap, hogy mindenféle logisztikai össze nem egyezések miatt (jól megaszondtam én ezt most, úgy szép magyarosan) Z vacsorafőzését saját kreativitásának és a hűtő hiányokat mutató tartalmának kellett irányítania.
Ami rendelkezésére áll: száraztészta (a konyha fővesztés melletti tartozéka), kb 10 dkg szeletelt bacon, 10 dkg juhtúró, fél csokornyi medvehagymalevél.
Z az apróra vágott baconszeleteket megpirította, majd rádobta a sós vízben megfőzött nagykocka tésztát.
Rámorzsolta a juhtúrót és megszórta finomra vágott medvehagymával. Done.
foto Z
És én ebből nem ehettem. Megígértettem vele, hogy legközelebb - immár a repertoárba felvett receptet - nekem is elkészíti. Vagy irányít. Vagy most már úgyis tudom, elkészíthetem én is ...
Elmondása szerint nagyon finom lett - ezt minden fenntartás nélkül el is hiszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése