A piacon vidáman mosolygott egymás mellett a neonzöld kelbimbó és a tigriscsíkos csicsóka. Kellették magukat. Incselkedtek velem. Én persze sok mindennek ellenállok, kivéve a kísértésnek. Vásároltam is mindkettőből, mert már körvonalazódott a gondolat: összesütöm őket a már otthon helyben topogó lila batátával.
A "sima" összesütést kicsit továbbképeztem: legyen csőben sült. A gondolatot másnap tett követte. Kiolajoztam egy közepes tepsit, melyben összeforgatva elterítettem a megtisztított kelbimbókat, meghámozott és feldarabolt csicsókát és batátát (jó kis mese cím lehetne: Csicsóka és Batáta kalandjai), felszeletelt vöröshagymát. Sóztam. A sütőt 200 fokra előmelegítettem.
Közben elkészítettem a vegán fehér mártást: 5 dl szójatejben csomómentesre kevertem 3 evőkanál csicseriborsólisztet és 2 evőkanál hagyományos búzalisztet - folyamatos kevergetés mellett sűrűre főztem; sóztam és borsoztam. Így utólag úgy gondolom, kevesebb liszt is elegendő lett volna. Vagy több szójatej kellett volna. Legközelebb.
A fehérmártást összekevertem a zöldségekkel - megszórtam hántolt napraforgómaggal és az előmelegített sütőben pirosra sütöttem.
Textúrák találkozása: krémes és ropogós; színek kavalkádja: fehér - lila - zöld - drapp. Friss zöldsaláta még kívánkozott volna hozzá. Legközelebb.
