Úgy gondolom, ezzel az ötletemmel ismét sikerül kicsapni a biztosítékot többeknél. Azért bízom benne, hogy ez nem éri el a mákos szelet okozta sokkot.
Nos, feszegetem a határokat, de ez az ötlet hirtelen érkezett.
A hűtőben még volt 4 dl tej, az édességrekeszem pedig üresen kongott.
Elő akartam venni a kakaóport a tejbegrízhez, de mellette rám kacsintott a neszkávés üveg. ÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ - igen. Kávés tejbegríz!
Kérdezem Z-t, hogy hallott-e már ilyet, mert hogy enni nem evett, abban biztos voltam, mert nem szereti a tejbegrízt. Nem hallott. Majd most látni is fogja.
4 dl tejet 2 evőkanál cukorral és egy teáskanál neszkávéval elkezdtem melegíteni.
Amikor már langyos volt a tej, hozzáadtam 4 evőkanál búzadarát (lánykori nevén grízt) és sűrűsödésig főztem.
Tálkába és - holnapi ebédre - üvegbe kanalaztam a tetejére szórva egy kis kakaóport, nehogy sértődés legyen a dologból.
Nekem nagyon bejött; olyan íze volt, mint anno Szegeden, a Virág cukrászdában a kávéfagyinak. (Csak úgy by the way jegyzem meg, hogy életem legfinomabb kávéfagylaltját ott ettem, amikor még gimnáziumi éveim alatt 3 hetet töltöttem Szegeden angol nyelvi táborban. Tengernyi angol tanulás, strand, Omega-koncert - régi szép idők!)
Proust után szabadon idéztem meg a fiatalságot; a kávés tejbegríz repertoárom részévé vált.
