Szőlő lekvár cukor nélkül

Szóló szőlő, csengő barack - hangzik a mesében. Most csak a szőlő szólt, méghozzá édes hangon.

Annyira édes idén az otelló szőlőnk, hogy semmi cukrot nem tettem a lekvárba.

Az illatozó, hamvas áfonyát játszó fürtöket megmostam és leszemeztem.

Itt követtem el egy hibát: nem magoztam ki, ugyanis a szőlőmag sok jó hatással rendelkezik (én még szeretem is), de később nem úsztam meg.

Feltettem főni a szokásos fazékban az 1,1 kg szőlőszemet és időnként megkevertem. 

Olyan jól befűtöttem szegényeknek, hogy többen eszement gyorsasággal szabadultak meg a ruhájuktól. Közben a lila és pink változatos árnyalataiban gyönyörködhetett minden arra járó.

Jó félóra múlva szépen besűrűsödött a lekvár és ekkor jött Hamupipő (mégsem mondhatom már magamra, hogy Hamupipőke) feladata: kiválogatni a magokat. Szerintem ezek a fürtök kifejezettem arra gyúrtak egész nyáron, hogy tengernyi magot termeljenek; sikerült nekik. Néhány magnak megkegyelmeztem - nem direkt -, ők maradhattak a lekvárban.

Gyönyörű szín, pompás íz, csodálatos illat:

ő a cukormentes szőlő lekvár. Összesen 42 dkg lett: ez az egy üveg és félig egy felfújtas tálka. Sok munka és idő, de az eredmény kárpótolt, engem. Akik nem közreműködtek tevékenyen az elkészítésben, ők kárpótlás nélkül részesültek az íz- és színorgiában.