Steiner Kristóf a konyhámban

Jól kitaláltam ezt a hatásvadász címet :) Igazából Kristóf konyhája vendégeskedik, pontosabban költözött be a konyhámba.

Az egész vendégeskedés úgy kezdődött, hogy néhány hete erős felindulásból rákattintottam az egyik könyves áruház honlapjára, ahol épp Steiner Kristóf: Kristóf konyhája című, szakácskönyvél mélyebb és személyesebb tartalmú, interaktív vegán könyve volt premier plánban.

Néhány kattintás, és már meg is rendeltem, két napra rá pedig már izgatottam olvastam is a könyvet.

Kristóf stílusát nagyon szeretem; véleményem szerint nagyon jól ír. Vegán szakácskönyve pedig telis-tele van személyes élményével.

Első, Kristóf inspirálta recept a Keftedes - görög fasírt. Vegán recept, hús helyett sárgarépa a fő alapanyag. Itt és most az én - az egy tojás miatt nem vegán - verzióm következik.

3 szál sárgarépát meghámoztam és a reszel durvább fokán lereszeltem. Egy nagyobb fej vöröshagymát és három gerezd fokhagymát finomra vágtam.

Olívaolajon megdinszteltem a vöröshagymát, majd hozzáadtam a fokhagymát, a reszelt sárgarépát; fűszereztem sóval, őrölt fekete borssal és fahéjjal. Kevés víz rendszeres hozzáadásával addig főztem/pároltam/sütöttem, míg a sárgarépa kenhető állagúra esett szét. A masszát (ez a brazil mindenhol megjelenik) kihűtöttem.

A hideg krémhez egy tojást és annyi zsemlemorzsát adtam, hogy jól formázható legyen. Gombócokat formáltam, melyeket még zsemlemorzsában meghengergettem.

Míg a fasírt főtt, elkészítettem egy hatalmas adag salátát: apróra vágott tofut bepácoltam mustár + citromlé + olívaolaj + só + bors+ oregánó + szeletelt lila hagyma + cézár salátaöntet keverékébe. Felkockáztam egy kígyóuborkát; felszeleteltem egy piros kaliforniai paprikát és 4 szem apró paradicsomot. Végül az egészbe belekevertem néhány marok saláta mix-et.

A fasírtok mindkét oldalát forró olajban megsütöttem; papírtörlőn szikkasztottam majd salátával körítve tálaltam.

Mennyei húsmentes lakoma kerekedett! Köszönöm, Kristóf.

Lencsesaláta variációk bejglivel

Újév napjára nálunk is készült lencse, de nem főzelék, hanem saláta formájában.

A beáztatott beluga lencsét sós, hagymás, babérleveles vízben megfőztem, majd még melegen beleforgattam olívaolaj, fehérborecet, só, bors, tökmagolaj, felszeletelt lila hagyma, citromlé keverékébe. 

Hozzáadtam egy kisebb, vékony szeletekre vágott almát és két felszeletelt mandarint. Egy napot a hűtőben pihent fellépésre várva.

A hagyományos, beáztatott lencsét szintén hagymás, babérleveles, sós vízben főztem meg és szintén melegen olívaolajos, borecetes, sós, borsos, lilahagymás öntettel kevertem össze. Egy napot a hűtőben érleltem.

A kétfajta lencsesalátát hideg malacsülttel tálaltam. 

A bejgli töltelékét kicsit megújítottam: a mákos apróra vágott aszalt szilvát, 

a diós darabolt aszalt sárgabarackot kapott.

Boldog Új Esztendőt!

Joghurtos padlizsánsaláta

Hűtővadászat során a célkeresztbe került egy magányos padlizsán. Diszkrét lilaságával táncra csábított egy közepes fej vöröshagymát; egy pohár joghurt sejtelmes fénybe vonta a románcot.

A padlizsánt és a hagymát félbe vágtam, majd felszeleteltem.

Serpenyőben olívaolajat hevítettem, melyen a padlizsánt és a hagymát összesütöttem, sóztam, borsoztam.

A langyos zöldségkavalkádot sűrű joghurttal összekevertem, kihűtöttem.

Nekem így magában is tökéletes vacsora volt; de grillezett húshoz is gáláns kísérő.

Csicseriborsó saláta

A múltkorában vettem néhány üveg csicseriborsó konzervet nagyon hercig, magas üvegekben. Szépen sorakoztak egymás mellett a polcon és várták, hogy mikor kerül rájuk sor.

Egyikük boldogan vállalta a vacsorakészítés feladatát.

Délelőtt levétől lecsepegtette magát, majd a csicseriborsók belegurultak egy tálba.

Énekükkel maguk mellé csábítottak két maréknyi felszelelt koktélparadicsomot és egy közepes fej, vékonyra szeletelt vöröshagymát.

Fürdőjükhöz extraszűz olívaolajat, sót, őrölt feketeborsot és citromlevet kevertek össze, majd a borsószemek, paradicsom- és hagymaszeletek nyakig merültek az öntetben.

A hőség elől a hűtőben bújtak el estig, majd ....

Borsócsírás saláta

Z szerint a kedvenc TV-adóm a Paprika. Van benne valami; néha el lehet csípni érdekességet, újdonságot. Jamie - csodalámpa nélkül -  egyik műsorában használt a vacsora elkészítéséhez borsócsírát. Állítása szerint minden üzletben kapható. Jah. Minden. Üzletben. Ánglish honban. Se.

Nálunk is az angol központú multiban találtam borsócsírát. Két plusz pont jár nekik, mert: 1. bio; 2. magyar. 

Hamarosan itt a saját borsó szezonja, úgyhogy szedhetünk saját borsóhajtást is.

A vacsorához a bió borsócsírán kívül még szükséges volt bébispenót, koktélparadicsom, mini mozzarella , só és dió olaj.

A készítése nagyon egyszerű: össze kell keverni mindent, tálra halmozni és tálalni.

Kedvenc színkombinációm; az íze pedig pompás. 

Még annyi titkot elárulok, hogy egy meglehetősen hosszú, fárasztó nap estéjén készült vacsorára (nem titkolt megúszós szándékkal); miután elfogyasztottuk, teljesen friss és éber lettem. A borsócsíra telis-tele van élettel. 

Egy próbát megér!

Hamis kebab

A legutóbbi tárcsán sütés alkalmából majdnem kommersz fasírtot készítettem, azaz darált sertéshús, apróra vágott vöröshagyma, só, őrölt feketebors, pirospaprika. Ezért hamis kebab, mert marhahús most nem játszott.

Lényegesen lazább volt, mintha marhahús is lett volna benne. Szép lassan sültek a lelapított gombócok pácolt csirkemell és gomba társaságában.

A tárcsa közepén irult-pirult a páchoz kivételesen használt néhány vöröshagyma szelet.

A köret - az nem volt; a saláta - az volt. Mégpedig sopszka saláta.

Uborkát - paradicsomot - lila hagymát felkockáztam, összekevertem sóval, majd a hűtőben pihentettem. Tálaláskor bőven megszórtam reszelt kecske szirené sajttal.

Nem volt rossz, sőt kifejezetten finomra sikerült, de az eredetit csak messziről érinti. Bulgáriában - anno ezer éve - naponta hatalmas adag sopszkákat pusztítottunk és szto gramm vodkát(kat). Remélem másnak is vannak feledhetetlen emlékei a régi, mondjuk burgaszi nyarakról.

Lencsesaláta, malackaraj

A szerencse-hozó malackarajt hagymás lencsesalátával még január első napján készítettem.

Egy szép bőrös malackarajt bekockáztam és alaposan besóztam egy fél napra.

Sütőpapírral bélelt tepsiben, alufóliával letakarva sütöttem/pároltam két órán keresztül.

 Végül sörrel kenegetve megpirítottam.

A lencsesalátához a kiválogatott, megmosott lencsét fél órára beáztattam; majd az áztató levet leöntöttem. Bő, sós vízben, két babérlevéllel puhára főztem. 

Amikor elkészült leszűrtem, és összekevertem két kisebb fej felszeletelt lila hagymával, sóval, borssal, bodzaecettel és extraszűz olívaolajjal.

Egy napra behűtöttem és a ropogós malackarajjal tálaltam. Mennyei volt.

Párizs még mindig - gasztro oldalról

Nehezen szakadok el Párizstól; végülis nem távolság: a repülő 1 óra 50 perc alatt odaér. Meg vissza is, ha időben elindul.

Repülő: ha valaki azon gondolkodik, hogy a régi szép idők emlékére hagyatkozva - amikor habzsi-dőzsi folyt a gépeken - korgó gyomorral száll fel, nagyot fog csalódni. 

Budapest - Párizs viszonylaton (igaz, turista osztályon) 2 db kb 4 cm átmérőjű vajas kekszet adtak egy pohár kávéval vagy teával vagy vízzel vagy valami lével. Igazuk is van, aki enni akar, menjen étterembe vagy egyen otthon.

Aki pedig inni akar az igyon még otthon, sokat; mert a biztonsági ellenőrzésnél nem lehet nálad csak max. 100 ml folyadék. Venni természetesen lehet már utána. 550 Ft a legolcsóbb palackozott víz. Lapozzunk.

Párizsban szerencsénkre több helyen is étkeztünk.

Kipróbáltuk a helyi mekit - az egyeníz természetesen egyeníz  - de: amíg a sorban állsz, egy mekis alkalmazott felveszi a rendelést, ad róla egy cetlit és mire a pulthoz érsz, már fizetsz és adják a cuccot. Azért nem mondom, hogy ételt, mert az azért inkább cucc, vagy kaja vagy műizé.

Többekben már nyilván régen felmerült a kérdés, hogy akkor mi a fészkes fenéért mentünk be, ha itt most savazom a mekit? Azért, mert valóban gyors és a két keksz után már nem kopogott, hanem dörömbölt a szemünkön az éhség. Ár: 2 db royal bacon menü 13,20 €.

Este a szállodához közeli francia éttermekben vacsoráztunk. Az elsőben kétszer is.

Standard választék mindenhol a bárány. Én szeretem. 16,50 € egy adag. Előételnek a ház zsírban sült kacsamáját ettem - ez másik nagy szerelmem. 

Másnap ugyanitt már steaket választottam vacsorára, félig átsütve, körettel. Ezt 17 €-ért számították fel. 

Nem volt rossz, de a legfinomabb steaket Párizs egyik peremkerületén, a vonat állomás mellett ettük. 

Általában elmondható, hogy olyan helyeket választottunk, ahol sokan vannak; főleg helyiek. Ez a vasútállomás melletti étterem is ilyen volt. 

Ott ebédeltek a munkások - melósruhában, mert belefért. Nem volt több oldalnyi étlap, sőt étlap sem volt. Az étterem, vagy inkább söröző előtt egy táblára volt kiírva az aznapi választék: 5-6 fajta étel. 

Itt is steak-et ettem, ami maga volt a csoda. Az ára 18 € volt, a kiszolgálás pörgős és kedves.

A legnagyobb meglepetést a világ egyik vezető élelmiszeripari multi "étkezdéje" volt. Az aznap kínált főételekből (5 fajta) a bejáratnál 1-1 komplett tányér étel - bemutatóként állt feltálalva; áruk 4-5 € között mozgott. 

Ezen kívül előétel-, desszert pult; salátabár, gyümölcssaláta bár, joghurtok garmadája, italos hűtőpult. Hatalmas tér, mindenki nyugodtan evett. Ha végzett, még maradt olvasgatni, beszélgetni - szánnak időt az étkezésre. 

Ebédidejük 1 vagy 2 óra! Van még mit tanulni.

És akkor most rátérnék a megérkezésem estéjén, általam prezentált vacsorára. Főzni nem volt időm, hisz a gép - egy órás késéssel indult Párizsból - majdnem 4 órakor szállt le - poggyász várás - beutazás a városba - vásárlás.  Hideg vacsora kerekedett, de nem akármilyen.

Párizsból hoztam egy kis madárlátta kacsamájat (foie gras de canard). Ő volt a primadonna - köré kellett a segédszínészeket kiválasztani.

A tálon szeletelt - normális szeletelő híján - vágott kacsamáj, főtt fürjtojás és   kétféle sajt.

A köret sem lehetett akármi: az ihletet a multi salátabárja sugallta. 

Összekevertem egy vörös színű, hártyáitól megszabadított grapefruit feldarabolt cikkeit, egy nagy naranccsal, három kivivel, egy fej paradicsommal és fél kígyó uborkával.

Pirított kenyérszeletekkel és balga-belga vajjal ettük a színes salátát a diszkrét színeket öltött hidegtállal.

Ja, az apero egy kis calvados volt.

Töltött salátalevél

Néha a kényszer teljesen új megoldásokat kreál.

Adott volt egy fél fej római saláta, egy üvegcse paprikakrémes fetasajt, bacon, padlizsán, cukkini és bulgur, meg kuszkusz, de ezt a modellek pózolásakor még nem döntöttem el.

Az ötlet viszonylag egyszerű volt: felkarikáztam a padlizsánt és cukkinit, majd  néhány csepp extraszűz olívaolajon a szeletek mindkét oldalát pirosra sütöttem, papírtörlőn hagytam kihűlni. Bacon szeletek is pirosra sültek.

Közben a házi ételízesítőmmel fűszerezett vízben megfőztem egy pohár kuszkuszt, majd azt is kihűtöttem.

A salátaleveleket folyó víz alatt megmostam és lecsepegtetve megszárítottam.

Összeállítás: a padlizsánszeleteket megkentem a paprikakrémes fetasajttal, arra egy kanálka kuszkuszt és egy darabka sült bacont helyeztem. A padlizsánszeleteket kettéhajtottam és betekertem a római salátába.

A másnapi ebed gyorsan összeállt: zöldséges, húsos, gabonás, sajtos vitaminbomba.

Annyira ízlett, hogy a következő napi ebédem is ilyen salátacsomagocskák lettek.

Találkozásom császárral

A hétvégi bevásárlás során összefutottam a császárral, azzal a húsos fajtával.  Mostanában rendszeresen összejárunk, élvezzük egymás társaságát.

Itt már elég melege volt, de hősiesen tartotta magát; persze előtte hosszasan hűsölhetett a pácban (olaj, csípős mustár, szójaszósz, cecei pirospaprika, frissen őrölt feketebors).

Néhány tortillát pirítottunk, hogy a szénhidrát is jelen legyen; ollé!

A zöldbabok önként ajánlkoztak salátának: mosás, tisztítás, blansírozás után fejest ugrottak a lilahagymával turbózott öntetbe (extraszűz olívaolaj, bodza ecet, pici barna cukor, só, frissen őrölt feketebors).

Már csak a mozzarella-golyócskákat kellett begurítani és mehettek a hűtőbe. Miután összeértek az a megtiszteltetés érte őket, hogy a császár kísérői lehettek, van ennél szebb feladat?

Most is finom volt - megunási faktor még nagyon messze van.

Ez a századik bejegyzés - nagyon köszönöm minden Kedves Olvasómnak, hogy értékes idejét áldozva eltölt néhány percet a Büfében!!!!!
Két szépség köszönetképp: pink felsők pörgős szoknyával, pipaszár lábak.

Kövér porcsin

Mostanában olvastam a kövér porcsinról, mely neve alapján akár Rejtő Jenő egyik hőse is lehetne.

Nos, a kövér porcsin ehető növény - eddig magam is gyomnövénynek tartottam, de ezentúl megbecsült helye lesz a konyhában.

Megbízható helyről (saját kert) szedtem egy maréknyi porcsint, megmostam, a leveleket leszedtem a száráról és összekevertem a saját termesztésű gyöngyhagymával és paradicsommal.

Elkészítettem az öntetet: extraszűz olívaolajat összekevertem bodzaecettel, sóval, frissen őrölt borssal, pici cukorral.

A saláta megkapta öntetét és egy fél órára hűtőbe vonult.

A kézilabdás és kajakos Fiúk és kajakos Lányok tiszteletére lett a saláta nemzetiszínű.

Amíg a saláta hűsölt, faszénparázson forrósított tárcsán megsütöttük az előző nap bepácolt húsokat: csirkemellet, karajt és tarját, mindegyikből egy kicsit.

Pác: olívaolaj, mustár, szójaszósz, frissen őrölt feketebors, cecei pirospaprika. Sózni csak a sütésnél szabad! A pácba soha ne tegyünk sót, mert kiszívja a húsból az értékes nedveket, száraz lesz.

Könnyű vacsora ismét: grillezett hús, kovászos uborka és kövér porcsinos paradicsomsaláta.

Olimpiai kötődés: aranyos fiúk-lányokon kívül a tárcsa - nevezzük diszkosznak.

Hosszú, barna combok

Eredetileg elég hókák voltak, de a meleg megtette hatását.

Igazából kacsacombokról lesz néhány szó, bocs, aki másra gondolt ...

Négy pecsenyekacsacombot néhány órával a sütés előtt alaposan megmostam, megszárítottam és besóztam.

Gyengén kizsírozott tepsibe fektettem a kacsacombokat, kis vizet öntöttem alájuk, alufólia - sütő. Nem túl erős alsó-felső (király - ász most talonban maradt) sütéssel bő egy órát sültek a fólia alatt, majd nélküle pirultak meg.

A salátához lebutítottam kedvencemet: főtt burgonyát, roppanósra főtt zöldbabot, vékony szeletekre vágott lila hagymát, paradicsomot, olajbogyót, jégsalátát összekevertem és leöntöttem az öntettel.

Extraszűz olívaolajat, bodza ecetet, pici cukrot, mustárt, sót, frissen őrölt feketeborsot kis csavaros üvegbe tettem és indult a shake-shake-shake, shake-shake-shake.

Ebből az öntetből kapott néhány marék madársaláta is, vele lett teljes a színkavalkád.

Olimpiai kötődés: 100 méteres síkfutás - kinek a női, kinek a férfi ... én Asafa Powell-nek drukkoltam.

VKF50! - Snidlingvirágecetes saláta

Selectfood a Vigyázz, Kész, Főzz! 50. fordulójára nagyon inspiráló témát talált ki: Ehető virágok.

50. forduló - ha a 49. fordulót közel éreztem magamhoz, akkor az 50.-t még közelebb: már csak 3 hónap, és ... egyenlőre lépjünk túl az én "problémámon". 

A Snidlingvirágecetes saláta kezdő lépéseit bizony már május 24-én megtettem, amikor próbaképp egy 3 dl-es üveget teleszedtem snidling virággal - Anyukám segítségével - és felöntöttem ecettel. Azóta az üvegcsét rendszeresen forgattam, szeretgettem, becézgettem - a virágok pedig meghálálták a gondoskodást és kiengedték gyönyörű színüket beszínezve ezzel az ecetet.

(foto Z)

Meseszép!

A salátához a kis tálba öntöttem snidlingvirágecetet és extraszűz olívaolajat.

Adtam hozzá sót és frissen őrölt feketeborsot - összekevertem az öntetet.

Egy nagy tálra halmoztam madársalátát, összevágott uborkát és paradicsomot, tépkedtem hozzá egy mozzarella golyót, meglocsoltam az öntettel, összeforgattam és a már színüket vesztett snidling virágokkal (ehetőek) díszítettem.

(foto Z)

Nagyon finom volt, Z is lapátolta befelé, pedig amiben nincs hús, az annyira nem csúszik.

Még egy fotó közelről - annyira szép az ecet színe.

Nizzai saláta

Szeretem a salátát; szeretem Párizst; Párizsban imádom a Salat Nicosie-t – pfff ez úgy hangzik, mint egy nyelvkönyv egyik fejezete.

Azért ültettem a kertbe zöld színű babot, hogy ezt a salátát saját alapanyagokból el tudjam készíteni.

Hétvégén leszüreteltem egy adag zöld babot és kiforgattam a földből jónéhány új krumplit. 

A bodzaecet már türelmetlenül várta megjelenését, úgyhogy ebben a salátában debütált ő is.

A mártáshoz összekevertem két kanál mustárt from dijon, extraszűz olívaolajat, sót, frissen őrölt feketeborsot és bodza ecetet. Habverővel hipp-hopp egyneművé kavartam őkelméket.

(foto: Z)

(foto: Z)

Rázuttyintottam egy nagyobbacska fej szeletelt lilahagymára. A roppanósra főzött (sós vízben 2 perc) zöld bab, 

a puhára főzött újkrumpli,

néhány szem felszeletelt paradicsom és fekete (magos) olajbogyó, negyed fej szeletelt jégsaláta társult még hozzájuk.

Egy mély tálban összeforgattam a finomságokat és gerezdekre vágott főtt tojással díszítettem.

(foto: Z)

A tonhal most kimaradt, mert Z nem szereti. Az én adagom megkapta a neki (ill. nekem) járó tonhalat.

Mennyei!!!! – Imádom! (a salátát is).