Kacsamájas hurka

Ma hurka készült. Májas hurka. Kacsamájas hurka. Nem, nem elírás.

Már több éve rendszeresen készítünk hurkát, kolbászt - disznóvágás nélkül. A húst mindig a Bosnyák téri piacon vásárolom meg, a bejáratott hentesnél.

Szerintem egy idő után minden nőnek legyen állandó fodrásza (van - imádom!), zöldségese (az is van, bár néha hűtlen vagyok); és főleg hentese. Ez bizalmi kérdés. 

Z-vel megkonzultáltuk a hétvégi menüt, és úgy döntöttünk, hogy ideje az idei első hurkát betölteni. Májas hurkát, de valahogy kevésbé domináns máj ízzel. Alaphangon csirkemájjal akartam kipróbálni, de a hentessel folytatott konzultáció után - ő libamájjal próbálta már - pecsenye kacsamájat vásároltam (állandó csirkésemnél ugyanis nem volt most épp pecsenye libamáj).

0,5 kg tokaszalonnát, 0,8 kg vegyes húst (sertéscomb és dagadó) felkockáztam és megfőztem. 

Szűrőkanállal kiszedtem a hús/szalonna kockákat a vízből és ugyanebben megfőztem 0,8 kg, erektől megtisztított pecsenye kacsamájat is.

0,4 kg rizst bő vízben megfőztem úgy, hogy ne legyen teljesen puha, majd hideg vízzel leöblítettem, leszűrtem.

8 dkg zsírom megfonnyasztottam 16 dkg felkockázott vöröshagymát.

A kihűtött húst, szalonnát, májat és megfonnyasztott hagymát a zsírral együtt ledaráltam (pontosabban Z darálta le).

Hozzákevertem 1,6 dkg őrölt feketeborsot, 1 csapott evőkanál morzsolt majorannát és sót (ez ízlés szerint ugrott a többihez). Összekevertem.

Belet langyos vízben átmostam, majd egy fej feldarabolt vöröshagymával ízesített langyos vízbe áztattam. Előkerült a hurkatöltő és indult a mandula.

Z tekerte, én töltöttem. Irtó jó játék!

Párakba rendeztem: a bél két végét elkötöttem, középen megtekertem.

Forrásban lévő abalében (amiben a hús és a máj főtt) 20 másodpercig abáltam (főztem); majd kihűtöttem.

Innen két felé vált a kacsamájas hurkák sorsa. 

A nagyobb részt páronként mélyhűtő tasakban lefagyasztottam; a vacsorára valót sütőpapírral bélelt tepsibe helyeztem, villával több helyem megszurkáltam és köré szórtam a köretnek valót: hasábokra vágott burgonyát, sárgarépát, fehérrépát, vöröshagymát. Pici sót is löttyintésnyit olívaolajat kaptak a zöldségek.

Addig sütöttem, míg a hurkák és a burgonyák szépen megpirultak.

Csalamádé, almapaprika és egy szeletke kenyér. Pukk-durr. Pompázatos vacsora sikeredett. Egy picivel több fűszert kíván legközelebb, de panasz nem érkezett.

A megmaradt sült kacsmájas hurka hidegen szendvicsben fogja végezni.

Párizs még mindig - gasztro oldalról

Nehezen szakadok el Párizstól; végülis nem távolság: a repülő 1 óra 50 perc alatt odaér. Meg vissza is, ha időben elindul.

Repülő: ha valaki azon gondolkodik, hogy a régi szép idők emlékére hagyatkozva - amikor habzsi-dőzsi folyt a gépeken - korgó gyomorral száll fel, nagyot fog csalódni. 

Budapest - Párizs viszonylaton (igaz, turista osztályon) 2 db kb 4 cm átmérőjű vajas kekszet adtak egy pohár kávéval vagy teával vagy vízzel vagy valami lével. Igazuk is van, aki enni akar, menjen étterembe vagy egyen otthon.

Aki pedig inni akar az igyon még otthon, sokat; mert a biztonsági ellenőrzésnél nem lehet nálad csak max. 100 ml folyadék. Venni természetesen lehet már utána. 550 Ft a legolcsóbb palackozott víz. Lapozzunk.

Párizsban szerencsénkre több helyen is étkeztünk.

Kipróbáltuk a helyi mekit - az egyeníz természetesen egyeníz  - de: amíg a sorban állsz, egy mekis alkalmazott felveszi a rendelést, ad róla egy cetlit és mire a pulthoz érsz, már fizetsz és adják a cuccot. Azért nem mondom, hogy ételt, mert az azért inkább cucc, vagy kaja vagy műizé.

Többekben már nyilván régen felmerült a kérdés, hogy akkor mi a fészkes fenéért mentünk be, ha itt most savazom a mekit? Azért, mert valóban gyors és a két keksz után már nem kopogott, hanem dörömbölt a szemünkön az éhség. Ár: 2 db royal bacon menü 13,20 €.

Este a szállodához közeli francia éttermekben vacsoráztunk. Az elsőben kétszer is.

Standard választék mindenhol a bárány. Én szeretem. 16,50 € egy adag. Előételnek a ház zsírban sült kacsamáját ettem - ez másik nagy szerelmem. 

Másnap ugyanitt már steaket választottam vacsorára, félig átsütve, körettel. Ezt 17 €-ért számították fel. 

Nem volt rossz, de a legfinomabb steaket Párizs egyik peremkerületén, a vonat állomás mellett ettük. 

Általában elmondható, hogy olyan helyeket választottunk, ahol sokan vannak; főleg helyiek. Ez a vasútállomás melletti étterem is ilyen volt. 

Ott ebédeltek a munkások - melósruhában, mert belefért. Nem volt több oldalnyi étlap, sőt étlap sem volt. Az étterem, vagy inkább söröző előtt egy táblára volt kiírva az aznapi választék: 5-6 fajta étel. 

Itt is steak-et ettem, ami maga volt a csoda. Az ára 18 € volt, a kiszolgálás pörgős és kedves.

A legnagyobb meglepetést a világ egyik vezető élelmiszeripari multi "étkezdéje" volt. Az aznap kínált főételekből (5 fajta) a bejáratnál 1-1 komplett tányér étel - bemutatóként állt feltálalva; áruk 4-5 € között mozgott. 

Ezen kívül előétel-, desszert pult; salátabár, gyümölcssaláta bár, joghurtok garmadája, italos hűtőpult. Hatalmas tér, mindenki nyugodtan evett. Ha végzett, még maradt olvasgatni, beszélgetni - szánnak időt az étkezésre. 

Ebédidejük 1 vagy 2 óra! Van még mit tanulni.

És akkor most rátérnék a megérkezésem estéjén, általam prezentált vacsorára. Főzni nem volt időm, hisz a gép - egy órás késéssel indult Párizsból - majdnem 4 órakor szállt le - poggyász várás - beutazás a városba - vásárlás.  Hideg vacsora kerekedett, de nem akármilyen.

Párizsból hoztam egy kis madárlátta kacsamájat (foie gras de canard). Ő volt a primadonna - köré kellett a segédszínészeket kiválasztani.

A tálon szeletelt - normális szeletelő híján - vágott kacsamáj, főtt fürjtojás és   kétféle sajt.

A köret sem lehetett akármi: az ihletet a multi salátabárja sugallta. 

Összekevertem egy vörös színű, hártyáitól megszabadított grapefruit feldarabolt cikkeit, egy nagy naranccsal, három kivivel, egy fej paradicsommal és fél kígyó uborkával.

Pirított kenyérszeletekkel és balga-belga vajjal ettük a színes salátát a diszkrét színeket öltött hidegtállal.

Ja, az apero egy kis calvados volt.