Sztrapacs

Azért nem sztrapacska, mert a végeredmény hasonlít, de a tészta-része különbözik tőle.

Nos, úgy indult a dolog, hogy a boltban (persze megint hézagos listával indultam) szembe jött velem egy adag juhtúró. Mivel körözött volt otthon, így csak a kellemes társasága miatt vásároltam meg, minden hátsó szándék nélkül és ötlet hiányában.

Otthon pedig elkezdtem keresni a kabátot a gombhoz. Viszonylag gyorsan meg is találtam egy zacskó csipetke formájában.

A csipetkét zsíron megpirítottam, mint a tarhonyát; majd dupla mennyiségű vízzel felöntöttem, sóztam, megfőztem.

Tűzálló tálat kikentem vékonyan zsírral és a főtt csipetkét a morzsolt juhtúróval lerétegeztem. A tetejére juhtúró került.

Közben beizzítottam azt a bizonyos, az idősebb generáció által biztosan ismert, NDK-s party grillt. A fűtőszálak gyorsan és hatékonyan dolgoztak: a tálban a sztrapacs gyorsan átsült, teteje lepirult.

Az íze természetesen nem vetekedhetett az eredeti sztrapacskával, de ál-sztrapacskának azaz sztrapacsnak tökéletes volt - vacsorának meg pláne!

Kence parádé IV: Körözött

Ez a kencék alapja, mégis mindenki máshogy készíti.

Lehet csak juhtúróból; juhtúró és tehéntúró keverékéből vagy csak tehéntúróból kavarni. Adhatunk hozzá vajat; margarint vagy tejfelt.

A standard változat nálunk pirospaprikás, de készítettem már nélküle is - teljesen más ízélmény ad.

Nálunk juhtúróból készül, de sajnos egyáltalán nem mindegy, hol veszi az ember: érezhetően és megkülönböztethetően más ízt és állagot kapunk. A nekünk tetsző íz eléréséhez szükséges juhtúró megtalálása hosszú folyamat, de megéri a befektetett "fáradtság". 

A juhtúrót fele mennyiségű vajjal; közepes fej, apróra vágott hagymával (optimális esetben azaz tavasztól őszig snidlinggel); mustárral, pirospaprikával és egész köménymaggal keverem habosra.

Egy éjszakát hűtőben hagyom összeérni az ízeket.

Tálalás előtt szobahőmérsékleten érleljük még és pirítóssal tálaljuk.

Nálunk soha nem tud elegendő mennyiség készülni ...

Kapros palacsinta

A kapros túrós lepénnyel ellentétben a kapros palacsinta nem édesség. 

A szokásos piaci túra alkalmával a tojásos néninél ismét csodaszép csokor kaprok virítottak, konkrét ötlet nélkül vettem két csomóval.

Azután elindult a vezérhangya: mi legyen - mi legyen? A kacsazúza pörkölthöz késztettem nokedlit és a szaggató a palacsintasütő alatt volt. Amint megláttam a palacsintasütőt, már be is villant az ötlet: az előétel juhtúrós tejföllel töltött kapros palacsinta lesz.

A szokásos módon elkészített palacsintatésztába belekevertem az apróra vágott kaprot.

Kizsírozott palacsintasütőben megsütöttem a palacsinták mindkét oldalát.

Míg a palacsintatészta pihent, juhtúrót kikevertem annyi tejföllel, hogy kenhető masszát kapjak. Ezzel megkentem a palacsintákat.

Félbe hajtottam, egy csepp töltelékkel és néhány kaporszállal díszítve tálaltam.

Tölthetjük reszelt sajttal is, de akkor tálalás előtt érdemes sütőben a sajt olvadásáig melegíteni. A variációk száma jó sok lehet. Jó sok lesz.

Sztrapacska

Amikor anno Szlovákiába jártunk síelni, megálltunk egy útmenti étteremnél, hogy na majd most eszünk egy igazi sztrapacskát. Persze ilyen nevű ételt nem találtunk az étlapon; volt helyette azonban haluska. Ő volt a sztapacska.

3-4 szem közepes burgonyát lereszeltem, sóztam, majd hozzáadtam egy tojást és annyi lisztet, hogy galuskasűrűségű tésztát kapjunk.

Lobogva forró, sós vízbe szaggattam; kifőztem, majd rászedtem sült szalonnára és a zsírjára.

Kizsírozott sütőformába simítottam a fele tésztát és gazdagon megszórtam darabokra morzsolt juhtúróval.

Újabb réteg tészta, majd erre is juhtúró került. Forró sütőben addig sütöttem, míg szép pirosra nem pirultak a juhtúró darabkák.

Tejföllel kínáljuk.

Egy dologra ügyeljünk: vagy moderáljuk magunkat az adag megválasztásánál, vagy korán együnk, ugyanis nem könnyű étel; de annál finomabb.

Juhtúrós pogácsa

Az általában már jelent valamit, ha egy ételt egymás utáni napokon el kell készíteni.

Ez történt most ezzel a pogácsával is. Túrós rudat szoktam rendszeresen készíteni, de most a normál túrót juhtúróra cseréltem.

Péntekre kedves munkatársnőimnek sütöttem egy adagot, de otthon is igényt jelentettek be rá, így szombaton is elkészült egy adag, ami el is fogyott; úgyhogy vasárnap készült a következő.

Persze ne gondoljunk hatalmas mennyiségre, 10 dkg juhtúró volt a kiinduló mennyiség.

E recept alapján már évtizedek óta készül otthon a sós sütemény, nagyszerűsége épp egyszerűségében rejlik.

Csak az arányt kell megjegyezni: amennyi a túró / juhtúró mennyisége, ugyanannyi vajat és ugyanannyi finomlisztet kell összegyúrni ízlés szerinti sóval.

Némi előre tervezést igényel ez a finomság, de megéri az előre gondolkodás!

A juhtúrót, vajat, lisztet és sót összegyúrtam, majd egy éjszakára folpackba csomagolva a hűtőbe küldtem gondolkodni az élet folyásáról.

Másnap kicsit gyúrjuk át, mert a vaj miatt elég kemény lesz a tészta.

Kb 1 cm vastagságúra nyújtottam ki a tésztát, majd a legapróbb szaggatóval (ami nálam egy kupicás pohár) dolgoztam.

A pogácsákat sütőpapírra (most sokszor használhatóra) helyeztem és előmelegített sütőben halványbarnára sütöttem.

Nem kell a tetejét megkenni; és valóban nincs benne tojás, élesztő.

Habzsolhatjuk merőkanállal is, de arra azért számítsunk, hogy a folyamatos rájárás miatt gyorsan elillan a kosárból.

Z főz

Vannak olyan alkalmak, melyek mellett ilyen vagy olyan indíttatás miatt nem lehet csak úgy elmenni. Nem is kell, nem is szabad. Az egyszerűségében különleges alkalmak engednek kilépni a megszokottból.

Úgy alakult az egyik nap, hogy mindenféle logisztikai össze nem egyezések miatt (jól megaszondtam én ezt most, úgy szép magyarosan) Z vacsorafőzését saját kreativitásának és a hűtő hiányokat mutató tartalmának kellett irányítania.

Ami rendelkezésére áll: száraztészta (a konyha fővesztés melletti tartozéka), kb 10 dkg szeletelt bacon, 10 dkg juhtúró, fél csokornyi medvehagymalevél.

Z az apróra vágott baconszeleteket megpirította, majd rádobta a sós vízben megfőzött nagykocka tésztát. 

Rámorzsolta a juhtúrót és megszórta finomra vágott medvehagymával. Done.

foto Z

És én ebből nem ehettem. Megígértettem vele, hogy legközelebb - immár a repertoárba felvett receptet - nekem is elkészíti. Vagy irányít. Vagy most már úgyis tudom, elkészíthetem én is ... 

Elmondása szerint nagyon finom lett - ezt minden fenntartás nélkül el is hiszem.

Popeye rántott kedvence, vagy nem

Rántott hús. Megint. Ugye nem baj? Ezen a héten hús van hússal, mégpedig a rántott fajtából.

Kompenzáljunk egy kis zöldséggel. Mondjuk spenót? Spenót. 

Sertéskaraj vékonyra ütöget = klopfol; sóz, pihentet.

Spenót levelenként megmos, szár letép, durvára vág. Ezt a tortúrát gyűlöl.

Robot üzemmód kikapcs.

A felaprított spenótleveleket összekevertem juhtúróval és egy kanálka tejföllel, majd mindegyik hússzelet kapott egy kanál tölteléket.

A húsokat összehajtottam; hagyományos módon paníroztam és zsírban kisütöttem.

Petrezselyem helyett apróra vágott spenótlevelekkel készített párolt rizzsel tálaltam. Jó volt, nagyon jó. Most egyenlőre megtöltöttük gyomrunk rántott hús rekeszét. Egyenlőre.