Szőlő, dió és a sajt őszi kalandja

Elindult az agyrágó bogár: társakat kerestem kedvenc szőlőlekváromnak. Ilyenkor ősszel használjuk ki, hogy hazai szőlőt ehetünk.

Nekünk annyival könnyebb dolgunk van, hogy saját szőlőt szemezgethetünk.

Önként jelentkezett diónk, aki egyébként a szőlővel szemben él; titkon mindig imádták egymást, most végre nyilvánossá tehetik kapcsolatukat.

A fetasajtos krémet kicsit noszogatni kellett, hogy csatlakozzon, de győzött a józan ész.

Gardedámnak beültettem a fiatalok közé a paprikakrémet.

Tízóraira, uzsonnára, könnyű vacsorára és büféasztalra is pompás.

Töltött salátalevél

Néha a kényszer teljesen új megoldásokat kreál.

Adott volt egy fél fej római saláta, egy üvegcse paprikakrémes fetasajt, bacon, padlizsán, cukkini és bulgur, meg kuszkusz, de ezt a modellek pózolásakor még nem döntöttem el.

Az ötlet viszonylag egyszerű volt: felkarikáztam a padlizsánt és cukkinit, majd  néhány csepp extraszűz olívaolajon a szeletek mindkét oldalát pirosra sütöttem, papírtörlőn hagytam kihűlni. Bacon szeletek is pirosra sültek.

Közben a házi ételízesítőmmel fűszerezett vízben megfőztem egy pohár kuszkuszt, majd azt is kihűtöttem.

A salátaleveleket folyó víz alatt megmostam és lecsepegtetve megszárítottam.

Összeállítás: a padlizsánszeleteket megkentem a paprikakrémes fetasajttal, arra egy kanálka kuszkuszt és egy darabka sült bacont helyeztem. A padlizsánszeleteket kettéhajtottam és betekertem a római salátába.

A másnapi ebed gyorsan összeállt: zöldséges, húsos, gabonás, sajtos vitaminbomba.

Annyira ízlett, hogy a következő napi ebédem is ilyen salátacsomagocskák lettek.