Itt a nyár, a gyümölcsfák elkezdték ontani a frissességet, egészséget, finomságot.
Ha azt halljuk, hogy "lekvár"; legtöbbször egy cukros finomság íze dereng fel.
Nos, lehet máshogy is; hagyjuk, hogy a gyümölcs íze domináljon. Ne rejtsük el a harsogó piros ízt a cukor nem épp egészséges fátyla mögé.
Nagy, vastag húsú cseresznye (germersdorfi) a kedvencem; gyermekkorom óta ez a fajta van a kertben.
Megszedtem egy kosárkával, leszáraztam és megmostam. Egyesével - gép nélkül - kimagoztam, mert minden egyes szem külön figyelmet igényel; a nemkívánatos lakóknak kívül tágasabb.
A cseresznyéket lekvárfőző fazekamban lassan főzni kezdtem. Mivel a cseresznyében nagyon sok a víz, jó ideig tartott, míg a lekvár sűrűsödni kezdett.
Az üvegek és tetők sterilizálására a lekvár kevergetése közben jut bőven idő.
Amikor már a szemek teljesen összeestek, lé már csak minimális volt, szokásos szerepét játszotta a botmixer.
A lekvár szép sima lett - ekkor már csak néhány percre tettem vissza a tűzre.
A hozzáadott cukrot nem tartalmazó cseresznyelekvárt az üvegekbe mertem, tótágas, dunszt, kész.
Kóstolónak csak néhány kanálnyi maradt; ez a finom, egészséges lekvár megérdemli a különleges kínálót is.
