Felvágott helyett - kacsa

A Bosnyák téri piacon szép kupac kacsaszárnytő kellette magát kedvenc csirkésemnél. 

Néhány darab beugrott a kosaramba, otthon pedig mosás és epillálás után a fazékba. Sós, zöldséges vízben megfőztem a kacsa szárnytöveket, majd a csontról aprólékos munkával leszedegettem a húst.

A kertből frissen felhúztam egy csokor újhagymát, melyet feldaraboltam.

Libazsíron a hús- és a hagymadarabokat összesütöttem.

A pirosra sült húsdarabokat apróra vágtam, sóztam, borsoztam; majd a zsírral összekeverve tálkákba töltöttem. Felszeletelt, friss hagymával díszítettem.

Hűtőben várta a másnap reggelt, amikor pirítós kenyeret kapott kísérőjéül.

Nagyon finom és variálható alternatíva a bolti felvágottaknak.

Kacsasült

Készítettem már kacsasültet, többnyire combok ropják táncukat nálunk. 

A minap azonban a piacon kedvenc csirkésemnél az előttem vásárló kacsaszárnytövet kért. Nosza körbenéztem és láss csodát jobbra lent ott is voltak. Olyan kis helyes dobverő formák. 

Mivel Z szereti a szárnyat és a kacsát is, így bekockáztattam egy adagot.

A kacsadarabokat megtisztítottam és megmostam, majd jól bezöldségelt vízben (házi ételízesítő, sárgarépa, fehérrépa, zellerzöld, só) megfőztem.

A puha kacsadarabok bacon-tekerést kaptak, majd irány a sütő.

Legközelebb, mert lesz legközelebb, kimarad a baconköntös - a saját bőrében sütöm meg a kacsát. Így is finom volt, de a bőre nem pirult meg ... és pedig a saját káromon tanultam.

Azért szép és finom is lett; petrezselymes rizs és házi csalamádé volt a kíséret.