Bográcsos rizseshús

Szombaton nagyon szép idő volt, bográcsolásra csábító.

Nagyon szeretjük a bográcsos ételeket: nem kell a konyhában a tűzhely mellett toporogni; mindenki kiveheti részét a főzésből: egy-két keverés mindenkinek belefér.

Amíg Z összeállította a bográcsállványt és meggyújtotta a tüzet (ez is veszélyes üzem), addig én előkészítettem a hozzávalókat.

A bográcsba először 3 ujjnyi felszeletelt szalonnát tettem.

Amikor már szépen kiengedte a zsírját, 2 közepes fej felszeletelt hagyma követte, melyet üvegesre pároltam.

50 dkg kockára vágott sertéslapocka került a megfonnyasztott hagymára és elkezdődött a pörkölés.

A húskockák minden oldalát megkapattam és saját levében hagytam főni.

A tűz táplálása férfi munka, a tűzmester így csak magát (és a szakácsnőt) szidhatja, ha gyengül a forrás.

Félidőben saját készítésű lecsót adtam a húskockákhoz.

Én csak ilyenkor szoktam a pirospaprikát hozzáadni a pörkölthöz, így esélye sincs, hogy megégjen.

Mivel már maga a lecsó is sós, ezért óvatosan, kóstolás után sózzuk.

És végül a fekete ló: saját készítésű darált paprikakrém, most az enyhén csípős fajta. (készült csípmentes és markánsan erős is: ő az Ördögcsók).

Amikor már megpuhult a hús, beleöntök 2 dl megmosott rizst és kétszer annyi vizet, keverés - kavarás. 

Amint megfőtt a rizs, lehet tálalni.

Kísérőként saját eltevésű csalamádét és friss kenyeret ettünk.

A jó fűszeres vacsorára csúszott a söröcske is :)