A szőrös gyerek

Ígértem, hogy mesélek Zokniról, nos ő júniusban lesz 13 éves, meglett korú férfiember. 

Néhány éve - 2006-ban (aztamindenithogymegyazidő) írtam róla egy újságcikket, mely nyomtatásban meg is jelent.

Másolom:

„A szőrös gyerek”

Kutyusunk törzskönyvezett neve Szőketiszaparti Fickó, azonban egymásra találásunk óta a Zokni névre hallgat. Nem épp kutyára jellemző nevét négy fehér bokazoknijáról kapta, amely már beleveszett szőrzetének coboly színébe. 7 éves szőrös gyerekünk Tibeti terrier, aki fajtáját és egyedét tekintve is a világ egyik legintelligensebb kutyája. Meglátni és megszeretni a pillanat műve volt: a sok kis szőrgombóc közül, akik a tenyésztőnél körülvettek bennünket, csak ő maradt mellettünk – így választottuk ki egymást. Szocializálódni kutyaiskolába vittük, ahol sok trükköt tanítottak - főleg nekünk - az oktatók. Játékos természetéből nem veszített semmit az évek alatt. Nagyon ragaszkodunk egymáshoz, ha tehetjük, minden programunkra visszük magunkkal. A vízért nem rajong, de a hegyeket, a túrázást, télen és nyáron is imádja. Ugrabugrálásával az emberek előtt jár, ösztönösen megérezve a helyes utat. Vérében van, hogy a csapatot együtt tartsa, ezért folyamatosan felügyeli az utolsó embert is. Zuglóban, kertes házban lakunk, ezért szőre fokozottan gondos ápolást igényel. Fajtatársaival ellentétben nagy haspók - imád enni, mely alól esetenként száraz eledele a kivétel. Bátorságánál csak kíváncsisága nagyobb, mindent azonnal tudni akar. Nem tipikus házőrző, de kiváló jelzőkutya. Elfogódottság nélkül állítom, érti az emberi beszédet, okos tekintetével mindenkit levesz a lábáról. Szerencsét hozott nekünk, hogy megtalálhattuk ŐT!

Ez a kép Ausztriában készült néhány éve, Z fotózott.

Néhány hetes fotó, én készítettem - tudom, látszik.

Hűsölés a selyemfenyő alatt

Előre két láb, hátra két láb - nyoma sincs a 13 évnek

Ééééééés egy sztárfotó

... de igen, van szeme, kettő is 

Még biztosan megjelenik néhányszor...