A jóra várni kell. Esetenként nem is keveset. A kence parádé IX. nomináltja a család nagy kedvence, a tatárbifsztek.
Kedves, húst nem fogyasztó, Olvasóim - csak saját felelősségükre olvassák tovább ezt a bejegyzést.
Fél kg nyers marhabélszínt nagy kockákra vágtam; olívaolaj, őrölt feketebors és felszeletelt vöröshagyma keverékébe forgattam; majd két napra a hűtőbe küldtem elmélkedni.
A pácolódás után kézi darálóval kétszer átdaráltam, majd hozzáadtam 4 tojássárgáját, mustárt, ketchupot, sót, pirospaprikát és őrölt feketeborsot.
Jól összekevertem, a kínáló tálra halmoztam - tálalásig hűtőben tartottam.
Csinos formára vágott pirítós kenyérrel tálaltam.
Mi a vajat nem keverjük a kencébe, de ez ízlés szerint változtatható.
Ha esetleg nem fogyna el a tatárbifsztek, amire általában ritkán van példa, akkor melegszendviccsé varázsolva, kis sajttal megfejelve újra az asztal legjobb helyét foglalhatja el.
Imádom :D
VálaszTörlés:) kenj egy-két szeletkét :)
TörlésA jóra várni kell - így Rád, is - jó, hogy újra jelentkeztél! Én sajnos nem szeretem a mai felhozatalod, de a férjem annál inkább! Így elmentem neki... :-))
VálaszTörlésKöszönöm, Zsuzsa :) nagyon kedves vagy :)
Törlés