Vannak
ételek, sütemények, melyek elkészítését iszonyú bonyolultnak gondolok. Így
voltam régen a bablevessel, sokáig nem álltam neki, mert nem láttam az
elkészültének a végét.
Sütemények közül egyik ilyen a zserbó.
Most
valahogy nekiugrottam és láss csodát, hipp-hopp elkészült; a bónusz pedig az
íze volt: FINOM!
Összegyúrtam
200g finomlisztet, 100g vajat, 20g porcukrot, 1 tojás sárgáját, 40 ml tejet,
csipetnyi sót, 8g friss élesztőt és 1g sütőport.
A töltelékhez
összekevertem 140g saját készítésű citromos kristálycukrot 240g darált dióval;
előkészítettem az utolsó üveg tavalyi baracklekvárt és a múlt héten született meggyet.
A tészta
gyorsan összeállt és nagyon kellemesen formázható lett. 6 egyenlő részre
osztottam.
Az első
lapot tepsi méretűre nyújtottam és bele helyeztem. A második adag tésztát úgy
formáztam, hogy a tepsi oldalát ki tudjam vele bélelni és összedolgozni a
legalsó lappal (így nem tud kifolyni a töltelék és végérvényesen kötődni a
tepsihez).
Erre került
egy adag sárgabaracklekvár és a cukros dió első negyede.
Újabb tésztalap, erre
pedig a meggyhús és a dió második negyede.
Tésztalap baracklekvár, cukros dió;
tésztalap meggyhús cukros dió. A maradék kinyújtott tésztát a torony tetejére
illesztettem és megpróbáltam összedolgozni az oldalsó tésztacsíkkal (helyenként
sikerült – hurrá). A sütemény tetejét villával megszurkáltam, előmelegített
sütőbe (180 fok) tettem és a felső tésztalap barnulásáig sütöttem.
A
megsült süteményt kihűtöttem és megkentem a csokimázzal (3 evőkanál tejet és 3
evőkanál cukrot összefőztem habzásig, beleszórtam 3 evőkanál kakaót és simára
kevertem. Lehúztam a tűzről és 10 dkg vajjal eldolgoztam).
Hűtés –
szeletelés – fotózás – hamm, bekap.
Lesz még folytatás, mert nem egy bonyolult
sütemény. komolyan mondom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése