Közkívánatra: Vanília aroma

Egyik kedvenc Keresztlányunk - aki másfél gyermekes, egy hónap múlva két gyermekes Anyuka lesz - kérésére írom le ezt a receptet.

Szepyke segítségével nagyobb mennyiségű vaníliához jutottunk, úgyhogy a vanília aromát ismét el fogom készíteni.

Válasszunk szép üveget, én tavalyelőtt Karácsonyra ilyen üvegbe készítettem a vanília aromát.

Anyukám azóta is őrzi az ő üvegcséjét, inkább nézegeti, mint használja.

Egy dl űrtartalmú üvegbe tettem egy szál vaníliát úgy, hogy felvágtam a vanília rudat, majd felöntöttem vodkával; üveg lezár; néhány nap múlva már használható.

Ha nagyobb üvegbe több vanília rudat teszünk, használjuk az elkészült aromát és pótoljuk az elhasznált mennyiséget ismét vodkával. 

Az alkoholtól nem kell félni, sütéskor elpárolog.

Ütős hűtős kenyér

Van-e olyan ember, aki nem szereti a friss kenyér illatát, ízét? Én imádom. Dagasztás sem esik nehezemre, de ha reggel szeretnék friss kenyeret enni, akkor azt vagy beprogramozott kenyérsütő géppel tehetem meg - akkor viszont számolni kell a gép éjszakai zakatolásával, sípolásával. Köszönöm, ilyen áron nem.

Verzió 2.: Z elmegy a pékhez és vesz frissen sült kenyeret - ez szokott a leggyakrabban elfordulni.

A múlt héten megláttam álmaim kenyerét! 

Nosza, péntek este összekevertem 40 dkg kenyérlisztet (BL80) 5g porélesztővel, 1 evőkanál apróra vágott saját termesztésű kaporral és petrezselyemlevéllel. Hozzáadtam fél teáskanál sót és 375 ml hideg vizet.

Nokedli-tészta állaga lett, folpackot kapott a fejére és elvonult a hűtőbe 12 órára hibernálódni.

Amíg mi az igazak álmát aludtuk éjszaka, az élesztő szorgalmasan dolgozott, reggelre ilyen szépen megkelt a tészta.

A receptnek megfelelően sütőpapírral bélelt sütőedénybe tettem.

Majd szobahőmérsékleten duplájára kelesztettem.

Néhány helyen éles késsel bevágtam (lágy tészta, nem látszott markánsan a bevágás) és megszórtam egy kis kukorica darával.

200 fokon 65 percig sütöttem.

A sütőpapírt lefejtettem, és a kihűlt kenyérből befalatoztunk.
A zöldfűszerek diszkréten meghúzódtak, a kenyér héja ropogott, hmmmmm.

Házi kenyérsütésre fel! 

Lomi

Z-vel mindketten szeretjük a régi tárgyakat: ki használhatta, miket látott - hallott az a tárgy. Milyen érdekes történelem órákat tarthatnának a Tanárok, ha a tárgyak beszélni tudnának... bzzz vissza a földre.

Szombat délelőtt elmentünk az akarattyai használt cikk "piacra". Elég nagyzolás piacnak nevezi 3 árust, de "size doesn't matter".

Túl nagy választék nem volt, az igazgat megvallva, a fotózáshoz kerestünk volna valamilyen régi evőeszközt.

Tudom, tudom: konkrét céllal nem szabad ilyen helyre menni, mert az úgysem lesz.

Nos Murphy úr is elkísért bennünket: természetesen nem volt evőeszköz.

Nem tudom, más hogyan kerüli el, hogy ne égjen meg az alkarja a felcsapódó gőztől nokedli szaggatás során, de nekem ez az újfajta tologatós szerkezet rendre égési sérüléseket okoz; ezért is készítettem nagyon ritkán nokedlit, pedig Z imádja.

Megtaláltam viszont életem legjobb nokedli szaggatóját.

Hosszú nyél - gőzborotva effektus kizárva.

Régóta kerestem már olyan kis tálat, amin két kupicás pohár fér csak el - most ő is hozzánk költözött és kézen fogva kísérte egy kecses üvegkancsó is.

Hamarosan "munka" közben is láthatóak lesznek.

Nem tudtunk otthagyni egy ütött-kopott, piros zománcos, füles tálacskát sem, olyan esdeklően nézett ránk lepattogzott zománcával. Nagyon nem fotogén, viszont dolgos, derék. Illedelmesen meghúzva magát hamarosan látható lesz.

Királyfi 2.0

Királyfi Jenő nagy népszerűségnek örvendett - sokan szerették volna megcsókolni és várni átváltozására, azonban én - stipi-stopi - már megelőztem mindenkit.

Azonban elbújva megtaláltam fivérét. Királyfi Jenő II. a hölgyek ostroma elől rejtőszínbe burkolózott, próbálta megúszni a csókok rohamát.

Íme őkelme, ha valakinek ilyen irányú törekvése lenne - szabad a csók!

Vékony csípő, széles váll, hosszú - izmos combok...

Királyfi Jenő és a loncok

Ez akár egy mese címe is lehetne, öööööö még lehet is: stipi-stopi copyright!!!

A kert egy csodálatos hely, a növényeken kívül rengeteg állatka is lakik nálunk: cinkék és rigók (ők már szerepeltek); a sün család is már bemutatkozott.

Az alsó tóban lakó halak még nem szerepeltek, ők majd egy szép napos délelőtt mutatják be tudományukat.

Királyfi Jenő viszonylag rövid ideig lakott nálunk - péntek reggel jött és szombat reggelre már tovább is állt.

Pedig a felső tóban, a tavirózsák nagy levelei között arany élete lehetett volna. Bízunk benne, hogy még visszajön és segít megírni a mesét.

A loncok színes hajú tündérlányok, fenséges illatukkal vonzzák a virágporra éhes méheket. Szép, napos időben sok méhecske döngicsél körülöttük.

A Japán hercegkisasszony, a legidősebb nővér már beborítja a fél előtetőt:

Húgainak komoly erőfeszítéseket kell tenniük, hogy a versenyben ne maradjanak le. Ők Scarlet és Aranyláng:

Legyen mese?

Eperlekvár

Az úgy esett, hogy tegnap nem esett - ma persze igen, és még hideg is van - és szüreteltünk egy adag epret. Átvizsgáltuk az epertöveket és bő egy kg eperszem virított a kaskában rövid idő múlva (Z oroszlánrészt vállalt a begyűjtésben - köszi).

Az eperlekvár készítése nem bonyolult, főleg eper kell hozzá.

Alaposan megmostam és kicsumáztam az epreket, feldaraboltam, rájuk küldtem a botmixert, összekevertem cukorral és az 5. kerületi orvos zselésítőjével, forralás, habtalanítás, töltés, tótágas, dunszt.

Ezen a képen egy őrületes keverés utáni állapot van.

Az eperlekvár arányai:

- 1,25 kg tisztított eper

- 0,35 kg cukor

- 1 zacskó 3:1 zselésítő

Ma reggeli MEO eredménye: finom lett, főzhetsz még!

A kertbe költözött egy varázsló, mert találtunk néhány amorf epret is, ők különleges helyzetben voltak, ugyanis megmenekültek az üstben főzéstől: nyersen faltuk fel őkelméket.

Strawberry fields, forever!

Padlizsánkrém

Hmmm - "a változatosság kedvéért" ismét padlizsán; ez már tuti függőség.

Parázson megsütöttünk - a parázs készítése mindig Z feladata - 4 nyúlánk padlizsánt. Sokkal gyorsabban megsültek, mint telente szoktak a sütőben.

A megszenesedett héjukból gyorsan a keverőtálba pottyantak. Amíg kicsit hűltek összevágtam két fej vöröshagymát és néhány gerezd fokhagymát.

A hagymaféléket extraszűz olívaolajon megfuttattam (szedték is rendesen a lábukat, mert forró volt az olaj), majd borultak a padlizsán puha ölébe.

Ekkor jött a botmixer és egynemű masszává dolgozta őket - nem szép látvány, csak erős idegzetűeknek!

Érkezett még frissen őrölt feketebors, nagy szemű tengeri só és még extraszűz olívaolaj, amit a padlizsán (is) nagyon szeret.

A vége már hipp-hopp - nem mintha ez órákig tartott volna - : összekever, kóstol, ízt szükség szerint még beállít, tálkába tölt, hűtőbe küld.

A négy padlizsánból most annyi krém készült, hogy került egy kis üvegbe is, a tetejére kapott az imádott olíva olajából és mehetett ő is a hűtőbe várni a sorára.

Aki teheti, mindenképp próbálja meg szabad parázson megsütni a padlizsánokat, megéri!