Z-vel mindketten szeretjük a régi tárgyakat: ki használhatta, miket látott - hallott az a tárgy. Milyen érdekes történelem órákat tarthatnának a Tanárok, ha a tárgyak beszélni tudnának... bzzz vissza a földre.
Szombat délelőtt elmentünk az akarattyai használt cikk "piacra". Elég nagyzolás piacnak nevezi 3 árust, de "size doesn't matter".
Túl nagy választék nem volt, az igazgat megvallva, a fotózáshoz kerestünk volna valamilyen régi evőeszközt.
Tudom, tudom: konkrét céllal nem szabad ilyen helyre menni, mert az úgysem lesz.
Nos Murphy úr is elkísért bennünket: természetesen nem volt evőeszköz.
Nem tudom, más hogyan kerüli el, hogy ne égjen meg az alkarja a felcsapódó gőztől nokedli szaggatás során, de nekem ez az újfajta tologatós szerkezet rendre égési sérüléseket okoz; ezért is készítettem nagyon ritkán nokedlit, pedig Z imádja.
Megtaláltam viszont életem legjobb nokedli szaggatóját.
Hosszú nyél - gőzborotva effektus kizárva.
Régóta kerestem már olyan kis tálat, amin két kupicás pohár fér csak el - most ő is hozzánk költözött és kézen fogva kísérte egy kecses üvegkancsó is.
Hamarosan "munka" közben is láthatóak lesznek.
Nem tudtunk otthagyni egy ütött-kopott, piros zománcos, füles tálacskát sem, olyan esdeklően nézett ránk lepattogzott zománcával. Nagyon nem fotogén, viszont dolgos, derék. Illedelmesen meghúzva magát hamarosan látható lesz.
Én ma is ilyen szaggatót használok, nagyobb nokedliket lehet készíteni vele. Egyetlen baja, hogy nincs hozzá olyan kanál, amivel az íves szélről könnyen el tudnám kaparni a tésztát. A fém lapátok ugyanis egyenesek.
VálaszTörlésEz volt az én gondom is, de inkább szenvedtem egy kicsit, mint megint a gőzborotva :)
VálaszTörlés