Vannak zöldségek, melyekre rácsodálkozok és kiléptetve őket megszokott skatulyájukból átlényegülnek.
A karfiol általában rántott ill. morzsás formában szerepelt néhanapján az étlapon. Valószínűleg az "illata" tántorított el a rendszeres használattól, eddig.
Az illat most is maradt, de egy markánsabb vonulat elnyomta.
A karfiolt megmostam, rózsáira szedtem ( a torzsáját nyersen megettük ) és sütőpapírral bélelt tepsibe szórtam. A kacsamájas hurka közé.
Mire a hurka megsült, addigra a karfiolrózsák is lepirultak - így pompázatos köretté alakultak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése