Az általában már jelent valamit, ha egy ételt egymás utáni napokon el kell készíteni.
Ez történt most ezzel a pogácsával is. Túrós rudat szoktam rendszeresen készíteni, de most a normál túrót juhtúróra cseréltem.
Péntekre kedves munkatársnőimnek sütöttem egy adagot, de otthon is igényt jelentettek be rá, így szombaton is elkészült egy adag, ami el is fogyott; úgyhogy vasárnap készült a következő.
Persze ne gondoljunk hatalmas mennyiségre, 10 dkg juhtúró volt a kiinduló mennyiség.
E recept alapján már évtizedek óta készül otthon a sós sütemény, nagyszerűsége épp egyszerűségében rejlik.
Csak az arányt kell megjegyezni: amennyi a túró / juhtúró mennyisége, ugyanannyi vajat és ugyanannyi finomlisztet kell összegyúrni ízlés szerinti sóval.
Némi előre tervezést igényel ez a finomság, de megéri az előre gondolkodás!
A juhtúrót, vajat, lisztet és sót összegyúrtam, majd egy éjszakára folpackba csomagolva a hűtőbe küldtem gondolkodni az élet folyásáról.
Másnap kicsit gyúrjuk át, mert a vaj miatt elég kemény lesz a tészta.
Kb 1 cm vastagságúra nyújtottam ki a tésztát, majd a legapróbb szaggatóval (ami nálam egy kupicás pohár) dolgoztam.
A pogácsákat sütőpapírra (most sokszor használhatóra) helyeztem és előmelegített sütőben halványbarnára sütöttem.
Nem kell a tetejét megkenni; és valóban nincs benne tojás, élesztő.
Habzsolhatjuk merőkanállal is, de arra azért számítsunk, hogy a folyamatos rájárás miatt gyorsan elillan a kosárból.
Úgy látom jó véleménnyel volt az életről a tészta a hűtőben, hiszen gyönyörű pogácsákat adott! :-DDD Guszta! ;-P
VálaszTörlésKöszönöm :) - megfenyegettem a mélyhűtővel :)
TörlésSzép pogácsákat sütöttél! Szerintem nálunk is repetázni kellene:-)
VálaszTörlésKöszönöm - szerencsére gyorsan készül, ha a pihentetést nem számítjuk
Törlés