Zöldborsós tobzódás

Amikor - mint épp most - beindul a zöldborsószezon, borsó van borsóval.

A zöldborsóleves nálunk úgy készül, hogy húsos csontból vagy húsból, tengernyi petrezselyemzölddel, sóval és alaposan megmosott zöldborsóhüvellyel "alaplevet" főzök.

Megtisztítok egy csokor sárgarépát és néhány fehérrépát, felkarikázom.

Zsírt olvasztok, melyen gyengéden megpirítom a gyökérzöldségeket, hogy az ízüket jobban kinyerjem.

Ezután rádobom a megtisztított zöldborsót és felöntöm az "alaplével". 

Puhára főzöm, beállítom az ízét, apróra vágott petrezselyemlevéllel megszórom, tálalom. Akár két, három nap is egymásután. Mert megunhatatlan és ez a csodálatos íz kizárólag friss zöldborsó ajándéka.

Az idei szezon első, bográcsos zöldborsós sertéspörköltje is elkészült a hétvégén; teljes kiőrlésű lisztből készített nokedlivel. 

Fő az egészség, de azért inkább hagyományosan, fehér lisztből készítsük a nokedlit - én is így teszek ezentúl. Bár a magam részéről nokedli nélkül is tökéletesen elvagyok ezzel a finomsággal.

Fasírttal töltött hagyma

A szombati vacsorát Z vadászta. Ezt a verziót nagyon szeretem, a vacsora sikere biztos. 

 A faszenes sütés pedig a nagy melegben ideális.

Darált sertéshúst apróra vágott vöröshagymával, sóval, borssal pirospaprikával és kevés vízzel kevertem össze. Megtisztított vöröshagymának lehántottam a rétegeit - általában két réteget hagymánként, hogy a végén közel egyforma gombócokat kapjunk. A hagymahéjgömböket megtöltöttem az összegyúrt hússal.

A töltött hagymákat vékonyra szelt húsos szalonnába tekertem.

A betekert gombócokat alufóliába bugyoláltam, két végüket megtekertem.

A töltött hagymákat faszánparázsra fektettük, majd rendszeresen forgatva megsütöttük.

Közben a konyhai sütő is dolgozott, ott a köret készült.

Nagyobbacska újkrumplikat megsikáltam, feldaraboltam, majd sütőpapírral bélelt tepsiben sóval és zsírral összeforgattam.

Előmelegített sütőben pirosra sütöttem.

Készült még szalonnával sütött zöldspárga is - persze csak az "íze kedvéért".

A megsült, töltött hagymarétegeket az alufóliából kibontottuk; spárgával és sült burgonyával tálaltam.

Sajtos rakott karfiol

Jómúltkorában a kosaramba tévedt egy hercig fej karfiol egy golyó scamorza társaságában. Otthon már várta őket egy pohárka tejföl és hű szerelme, a medvehagyma pesto.

Az egész fej megtisztított karfiolt erősen sós vízben megpároltam, majd rózsáira szedtem.

Kizsírozott tepsibe sorakoztattam a karfiol rózsákat, majd bőven megszórtam reszelt scamorza sajttal.

A tejfölt sóztam, összekevertem a medvehagyma pestoval, majd bőven meglocsoltam a sajtos karfiolt.

Előmelegített sütőben pirosra sütöttem.

Ha esetleg maradna valamennyi, hidegen szendvics hű kísérője is lehet.

Sztrapacs

Azért nem sztrapacska, mert a végeredmény hasonlít, de a tészta-része különbözik tőle.

Nos, úgy indult a dolog, hogy a boltban (persze megint hézagos listával indultam) szembe jött velem egy adag juhtúró. Mivel körözött volt otthon, így csak a kellemes társasága miatt vásároltam meg, minden hátsó szándék nélkül és ötlet hiányában.

Otthon pedig elkezdtem keresni a kabátot a gombhoz. Viszonylag gyorsan meg is találtam egy zacskó csipetke formájában.

A csipetkét zsíron megpirítottam, mint a tarhonyát; majd dupla mennyiségű vízzel felöntöttem, sóztam, megfőztem.

Tűzálló tálat kikentem vékonyan zsírral és a főtt csipetkét a morzsolt juhtúróval lerétegeztem. A tetejére juhtúró került.

Közben beizzítottam azt a bizonyos, az idősebb generáció által biztosan ismert, NDK-s party grillt. A fűtőszálak gyorsan és hatékonyan dolgoztak: a tálban a sztrapacs gyorsan átsült, teteje lepirult.

Az íze természetesen nem vetekedhetett az eredeti sztrapacskával, de ál-sztrapacskának azaz sztrapacsnak tökéletes volt - vacsorának meg pláne!

Francia hagymalevessel sült csirkemell

A múltkori hagymalevesből maradt egy bő merőkanálnyi. Ebédre / vacsorára már kevés volt, kiönteni pedig finom. 

Ekkor villant fel egy ősöreg recept, melyet még "külkeres-időmben" készítettem rendszeresen. Ennek alapja az akkor még Magyarországon csak elvétve (vagy úgy sem) kapható, Németországból származó instant francia hagymaleves, mely zacskójában szárított hagymakarikák is voltak. Természetesen azt sem rendeltetésének megfelelően használtuk, hanem tejszínnel összekeverve csirkemell szeletekre öntöttük rá, úgy sütöttük pirosra a sütőben. Kellően sós és ízes csirke lett a végeredmény.

A csirkemell szeleteket enyhén besóztam és alaposan kizsírozott tepsibe helyeztem egymás mellé, majd bőven megszórtam felszeletelt vöröshagymával.

A bűbáj ezután következett: a maradék hagymalevest egy kis doboz tejszínnel összekevertem, majd ráöntöttem a csirkére; előmelegített sütőbe toltam.

Míg a csirke sült, elkészítettem a köretet: szalonnás spárgát és gombát; petrezselymes újburgonyát.

A húsok a tejszínt és a hagymaleves ízét magukba szívták, ízletes és omlós falatok készültek.

Lehet, hogy más krémlevessel is készülhet ilyen finomság? Már a további ötleteimet lejegyeztem. 

Francia hagymaleves

Szeretem a levest, de leginkább csak enni. Valahogy nagyon bonyolultnak gondolom az elkészítésüket, pedig szinte csak oda kell tenni ezt és azt, elegendő időt hagyni az elkészültére és kész. 

Most, hogy megvan a mottó, majd mondogatom magamnak - hátha gyakrabban készítek levest.

Jön a nyár, meg kell szabadulni a mélyhűtő tartalmától, mely jelen esetben egy doboz marhahúsleves. 

A többi hozzávaló is adott volt otthon: vaj, hagyma, só, bors, kenyér, sajt.

5 közepes fej vöröshagymát vékonyan felszeleteltem.

2 evőkanálnyi vajat felolvasztottam, rádobtam a hagymát, sóztam, majd fedő alatt - időnként megkeverve - puhára pároltam.

Megszórtam 2 evőkanál liszttel, majd felöntöttem kb egy liter húslevessel, megborsoztam és lassú tűzön krémesre főztem.

Magos kenyeret felszeleteltem, megpirítottam. A tányérba kerültek a kenyérszeletkék, beborítottam apró kockákra vágott emmentáli sajttal.

A forró levest a sajtos kenyérkékre mertem.

A francia hagymaleves pompázatos receptjét Lajos Mari - Hemző Károly 99 Leves című könyve rejtette.

Gyorsan elkészült, finom - készül máskor is.

Spárga parasztosan

A két péntek között a legrövidebb út a piac kedden reggel. Bosnyák tér, spárga vásárlás.

A fő alkotóelem már megvolt a vacsorához, de a többit a hűtőből kellett hozzá vadászni.

Mi is jelentkezett munkára? Szalonna, hagyma, kolbász, paradicsom, só.

A szalonnát olvasztani kezdtem, majd rádobtam a felszeletelt hagymát és kolbászt, a roppantott spárgát, sóztam. Rázogattam, kevergettem; majd megszórtam a felezett koktélparadicsomokkal.

Párolódott, majd sülni kezdett - ekkor már tálalható is volt. Megtörtént.

Pirított kenyérszeletkékkel kínáltam.

Jah, ha meghalljuk azt a jelzőt, hogy "parasztosan" - mindig az jut eszünkbe, hogy: nesze, b*meg. Elnézést, az a korosztályunk hoz tartozik...