Ha péntek, akkor hal; ha hal, akkor süllő vagy tonno - most süllő. Nem olajos, nem dobozos - friss.
Kértünk és némi anyagi ellenszolgáltatás után, kaptunk is gyönyörű süllőt. Kértem, hogy legyen filé - és lett! (Ezúton is köszönöm szépen!!!) Otthon még a bőrét is lehúztam, így már teljesen "sima" hús volt; nem reklamáltak az aranyhalak sem a tóban.
A húst / halat, azaz a halhúst tenyérnyi darabokra vágtam, sóztam és meglocsoltam citromlével - így állt / ült két órát a hűtőben.
Közben uborkasalátát és petrezselymes burgonyát készítettem; Z behűtötte a pezsgőt.
Már majdnem az asztalnál ültünk, amikor a halat a szokásos módon paníroztam és frissen sütöttem; beesett még négy kis csirkecomb is a panírba, ha már ott lábatlankodtak ...
Papírtörlőn pihenik ki a forró zsírban való 100 m-es vegyes úszást.
Majonéz és citrom, a két hűséges jóbarát kísérte a rántott süllőt; az uborkasaláta a háttérből diszkréten figyelte pózolásukat.
Úgy tanultam, hogy hal után bort kell inni, mert különben azt hiszi (mármint a hal), hogy a kutya ette meg.
Nálunk most gyöngyöző pezsgő került a poharakba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése