Pizza Agnese

Biztosan van hagyományos, igazi neve, de ez most az enyém.

Egyszerű, paradicsommal kirakott pizza készült, csak úgy. Mert maradt egy darabka élesztő - és valamit alkotni kellett.

Az élesztőt langyos vízben egy kis cukorral felfuttattam. Mennyiségeket pontosan nem tudok írni, mert ez "érzésre" ment. (Mennyire nem szeretem amúgy az ilyen meghatározásokat, hogy "amennyit felvesz"; meg "majd látjuk" - most nem méricskéltem - legközelebb pótolom).

Lisztet szórtam egy műanyag tálba, sóztam és beleöntöttem a felfuttatott élesztőt, kevés extraszűz olívaolajjal dagasztani kezdtem. Még kívánt egy kis lisztet (tessék, itt a következő pontos meghatározás), mert eléggé ragadt. Addig dagasztottam, míg szépen összeállt, levált az edény faláról; keményebb tészta lett. Liszttel megszórtam egy fém edényke alját, beleültettem a tésztagömböt és a tetejét is megszórtam liszttel. Letakartam, napra tettem.

A megkelt tésztát a tálból kiborítottam, átgyúrtam; majd az előzetesen olajjal kikent sütőtepsibe kézzel eligazgattam, nyomogatta.

A tetejét kirakosgattam félbe vágott színes paradicsomokkal, meglocsoltam extraszűz olívaolajjal és egy mókás mokkáskanálnyi szárított oregánót és leheletnyi sót szórtam rá.

Előmelegített sütőbe toltam, megsütöttem. Ha ettetek még finomat, - nagyon jól sikerült (vagy csak nagyon éhesek voltunk?).

Sok munka nem volt vele, főleg nem állt arányban a bezsebelt dicséretekkel.

Ui. Ha valaki megmondja, hogy mi a neve ennek a pizza fajtának - megköszönöm.