November elején leszedtük a még tőkéken maradt szőlőfürtöket. Nem lett sok, mert szedés közben természetesen eszegetni is kellett; meg a darazsak is szépen besegítettek.
Mi legyen belőle? Zselés szaloncukor. Jó, de hogyan?
Még korainak gondoltam a szaloncukor tényleges elkészítését, mert Karácsonyig biztosan egy darab nem maradt volna.
Így az a kompromisszumos ötlet jutott eszembe, hogy most csak az alapot készítem el, december közepén pedig megtörténhet a szaloncukor gyártás.
Leszemeztem a szőlőfürtöket, megmostam a szemeket.
Lekvárfőző fazekamban elkezdtem főzni a szőlőszemeket. Gyorsan összesetek és kibújtak halványrózsaszín ruhájukból.
Ritka szövésű konyharuhába öntöttem és lecsepegtettem, így kiebrudalva a magokat és héjat. Csak erős idegzetűeknek, nem szép látvány.
A lecsöpögött szőlőlevet cukorral összefőztem, csírátlanított üvegekbe töltöttem (2 db 200 ml üvegnyi lett összesen) és száraz dunsztban hagytam lassan kihűlni.
Állaga folyós - ezt is vártam el tőle, viszont biztos körülmények között várja fellépését Karácsonykor a zselés szaloncukor készítésénél. Még visszatér ...
Tetszik az ötleted a zselés szaloncukorra, bár én ezt már az idén nem tudom kipróbálni. Kíváncsian várom a folytatást! Most nekem is agyalnom kell, mert a zselés a gyermekeim kedvence, de már szőlőm nincs...
VálaszTörlésKöszönöm - jövőre is lesz szőlő (és lágy kenyér - bocs); remélem a szaloncukor jól sikerül - mindenképp beszámolok róla
Törlés