Az idei hosszú, forró nyár nagyon jót tett a szőlőnek; pompás - édes othello szemek várták sorsukat.
A fürtöket megmostam, lecsepegtettem; majd szépen leszemeztem.
Mikorra ezzel végeztem, a kezem már szép lilás árnyalatban játszott - a fürtök pedig már csak ágas-bogas korall képet mutattak.
A szőlőszemeket rozsdamentes fazék pocakjába görgettem, majd addig főztem, míg a szemek teljesen szétestek; a szőlőhéj gyönyörű mély lilára festette a szőlőszemek húsát is.
Főztem - kavargattam - főztem - kavargattam; a cseppentési próba után egy akkora lyukú szűrőn, melyen a magok nem mentek át - egy kanál segítségével átsimogattam a lekvárt.
Egy újabb forralás, mely után a sterilizált üvegekbe töltöttem a pektin-, zselésítő- és hozzáadott cukor nélkül készült lekvárt; tótágas, dunszt.
A szőlőmagok felhasználásáról kicsit később.
De gyönyörű színe van, szívesen látnám őket a kamrapolcomon:)
VálaszTörlésÍgy natúron is nagyon finom lehet és milyen aromás!:-)
VálaszTörlésIsteni az illata is!
Törlés