Kapros palacsinta

A kapros túrós lepénnyel ellentétben a kapros palacsinta nem édesség. 

A szokásos piaci túra alkalmával a tojásos néninél ismét csodaszép csokor kaprok virítottak, konkrét ötlet nélkül vettem két csomóval.

Azután elindult a vezérhangya: mi legyen - mi legyen? A kacsazúza pörkölthöz késztettem nokedlit és a szaggató a palacsintasütő alatt volt. Amint megláttam a palacsintasütőt, már be is villant az ötlet: az előétel juhtúrós tejföllel töltött kapros palacsinta lesz.

A szokásos módon elkészített palacsintatésztába belekevertem az apróra vágott kaprot.

Kizsírozott palacsintasütőben megsütöttem a palacsinták mindkét oldalát.

Míg a palacsintatészta pihent, juhtúrót kikevertem annyi tejföllel, hogy kenhető masszát kapjak. Ezzel megkentem a palacsintákat.

Félbe hajtottam, egy csepp töltelékkel és néhány kaporszállal díszítve tálaltam.

Tölthetjük reszelt sajttal is, de akkor tálalás előtt érdemes sütőben a sajt olvadásáig melegíteni. A variációk száma jó sok lehet. Jó sok lesz.

Töltött kifli

Tavasz van, vagy már majdnem nyár. A piacon mindenhol dübörögnek a színek, azonban még a zöld dominál - legalábbis a zöldségeseknél. 

Hétvégenként egy kg zöld spárga rendre beugrik a kosaramba. Így történt ez most is.

A hét elejére sütöttem a libazsíros kifliket, amikor a spárga fenyegetően kihúzta magát; jobbra- balra ingatta kecses nyakán lilás fejecskéjét - mindenképp fel szerette volna hívni magára a figyelmemet. Legyen - gyere.

A libazsíros kifli recepten most annyit módosítottam, hogy 40 dkg finom liszthez 10 dkg teljes kiőrlésű rozslisztet adtam; valamint a tej mennyiségét egy evőkanálnyival megemeltem.

A háromszögekre egy szelet füstölt-főtt sonkát, arra darabokra tépkedett emmentáli sajtot, majd két szál, félbe tört spárgát helyeztem.

A tészta szélesebb végétől kezdve feltekertem; sütőlemezre tettem; felvert egész tojással lekentem.

Előmelegített sütőben szép pirosra sütöttem a kifliket.

Így néz ki a finomságokkal töltött kifli.

A töltött kiflik területén kinyílt a világ - további változatok megjelenése várható.

Spárgás pizza VKF! 64 fordulójára

Pénteken olvastam Nia kiírását a 64. VKF! (Vigyázz Kész Főzz) témájáról, mely  a pizza mindenféle formában. A véletlenek szerencsés összejátszása következében épp pizza készítését terveztem a hétvégére. 

A feltét mi más lehetne most nálam, mint a spárga. És paradicsom.

Mivel Z a pizzát kizárólag fehér alapon tudja elképzelni, így a nemzeti trikolor ismét adta magát.

A tésztához sajnos mennyiségeket nem tudok írni, mert már vagy 25 éve ezt a receptet készítem, így már csukott szemmel is megy.

Finomliszthez sót, fél csomag szárított élesztőt, olívaolajat és annyi langyos vizet adtam, hogy ruganyos tésztát kapjak.

Tepsit kiolajoztam, majd a fél órát pihentetett tésztát belesimítottam, nyomkodtam, kézzel igazítva a helyére.

Egy doboz joghurtot megsóztam, a tésztára kentem; majd megmosott, derékba tört zöld spárgával és apró koktélparadicsomokkal raktam ki. Kész.

Előmelegített sütőben addig sütöttem, míg a tészta széle szép barna lett.

Vékony tészta, sajt nélkül.

Színek, formák, textúrák idilli találkozása. 

Paleo epres-mákos

Amikor az évszakok jellegzetességei találkoznak, akkor baj van; vagy finomság készül. Nekem az eper a tavaszt; a mák a telet jelenti. Így együtt most fordultak meg először a konyhában, de biztos nem utoljára.

2 tojás sárgáját habosra kevertem 2 evőkanál eritrittel.

Hozzáadtam 4 evőkanál őrölt mákot és a tojások habbá vert fehérjét.

Sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem a masszát, majd a megszórtam negyedelt eperrel.

Előmelegített sütőben tűpróbáig sütöttem; eperrel díszítve tálaltam.

Borsócsírás saláta

Z szerint a kedvenc TV-adóm a Paprika. Van benne valami; néha el lehet csípni érdekességet, újdonságot. Jamie - csodalámpa nélkül -  egyik műsorában használt a vacsora elkészítéséhez borsócsírát. Állítása szerint minden üzletben kapható. Jah. Minden. Üzletben. Ánglish honban. Se.

Nálunk is az angol központú multiban találtam borsócsírát. Két plusz pont jár nekik, mert: 1. bio; 2. magyar. 

Hamarosan itt a saját borsó szezonja, úgyhogy szedhetünk saját borsóhajtást is.

A vacsorához a bió borsócsírán kívül még szükséges volt bébispenót, koktélparadicsom, mini mozzarella , só és dió olaj.

A készítése nagyon egyszerű: össze kell keverni mindent, tálra halmozni és tálalni.

Kedvenc színkombinációm; az íze pedig pompás. 

Még annyi titkot elárulok, hogy egy meglehetősen hosszú, fárasztó nap estéjén készült vacsorára (nem titkolt megúszós szándékkal); miután elfogyasztottuk, teljesen friss és éber lettem. A borsócsíra telis-tele van élettel. 

Egy próbát megér!

Prósza

Már biztosan említettem, hogy Édesapám ágán zalai gyökereim vannak. A nyarakat rendszeresen Nagyszüleimnél töltöttem, így jónéhány helyi étel a szívem csücske csakúgy, mint a zalai táj.

Így van ez a prószával is, imádom enni, de most először készítettem el. Már csak azért verem a fejem a falba, mert ennél egyszerűbb étel kevesebb van - miért vártam eddig az elkészítésével?

Fél liter tej, 2 egész tojás, só és liszt segítségével sűrű palacsintatésztát készítettem, melyet egy bő óráig pihentettem.

4 szem közepes burgonyát megtisztítottam, vékonyra szeleteltem és besóztam.

Egy nagyobb tepsit kizsíroztam, a burgonyaszeleteket a tepsi aljára szórtam és a palacsintatésztát ráöntöttem. Tejföl pöttyökkel szórtam meg.

Előmelegített sütőben addig sütöttem, míg a teteje szép piros lett.

Salátával vagy egy csésze teával, egy pohár borral vagy sörrel tökéletes vacsora.

Nálunk most grillezett szűzpecsenyéhez volt a köret nagy sikert aratva.

Kapros-túrós lepény

A piacon a tojásos néninél mindig van egy kis zöldség, virág esetleg kolbász és szalonna. 

Most gyönyörű kapor virított csinos csomagokba kötve. Illatos táncot lejtettek kecsesen hajlongva. 

Nem is tudtam két csokornak ellenállni, mert már ott, akkor eldőlt, hogy kapros-túrós lepényt készítek.

A tésztához összegyúrtam 25 dkg lisztet, 5 dkg vajjal, két kanál cukorral, csipet sóval, fél csomag szárított élesztővel és bő 1 dl langyos tejjel. Meleg helyen duplájára kelesztettem.

Fél kg túrót villával áttörtem. Hozzáadtam 2 tojás sárgáját, 5 csapott evőkanál cukrot, 1 evőkanál búzadarát, csipet sót, a két csomag apróra vágott kaprot. Csipet sóval habbá vertem 3 tojás fehérjét, majd lazán a túróhoz forgattam.

A megkelt tésztát kizsírozott tepsibe "tapicskoltam", majd a túrót rásimítottam.

Előmelegített sütőben megsütöttem. 

A tetejét megkentem 1 tojás sárgája, 1 evőkanál tejföl és 1 evőkanál cukor keverékével és addig sütöttem, míg ez a máz megszilárdult rajta.

Miután kihűlt (úgy értem, majdnem kihűlt) kockákra vágtam. 

A tepsi nagynak bizonyult, vagyis a töltelék kevés lett - vagy ezek kombinációja. A lényeg a lényeg, hogy nem árt, ha a receptfüzetbe a tepsi nagyságát is leírjuk, hacsak nem sütjük meg hetente ill. a tepsink egy és állandó. 

Spárgás grill

Végre elkezdődött a spárga szezon. Nekem a zöld a kedvencem. Most újfajta pácot kapott csirkeszárnyat kísért.

Olívaolajat összekevertem rozé borral, mustárral, csípős paprikakrémmel, pirospaprikával és feketeborssal. 

Ebbe a pácba ugrottak be a csirkeszárnyak és csirkemell szeletek.

Egy tűzálló tálat zsírral kikentem, a bepácolt csirke mellé egy csomag - gerincet roppantott - zöldspárgát fektettem, sóztam; majd együtt bújtak be a sütőbe.

A pirosra sült húsokkal együtt a spárga is elkészült.

Hús és köret együtt készült - naponta meg tudnám enni ...

Míg tart a szezon, gyakran asztalunkra kerül.

Hétvége a kertben

Szombaton csodálatos idő volt az erős szél ellenére. Gyönyörű napsütés, ragyogó kék ég, eperlegelő kutya. Igen, szó szerint.

Az emelt ágyás mellett apró szamócák nőnek. Néhány tő futóeperből kezdődött az "eperföld". 

Ba-tu reggel arra sétált és szerintem véletlenül rálépett egy eperre, lenyalta az édes levet és akkor elkezdődött az eperlegelés.

A pünkösdi rózsa már majdnem elvirágzott, pedig még messze van Pünkösd.

Teljes pompájában virít a dísz som és a japán juhar.

A friss ültetésű muskátlik még bölcsibe járnak, de ígéretes példány mindegyik.

Egy szépséges kék és az eper-portrék:

Így nézünk mi ki, kérem szépen.

Sztrapacska

Amikor anno Szlovákiába jártunk síelni, megálltunk egy útmenti étteremnél, hogy na majd most eszünk egy igazi sztrapacskát. Persze ilyen nevű ételt nem találtunk az étlapon; volt helyette azonban haluska. Ő volt a sztapacska.

3-4 szem közepes burgonyát lereszeltem, sóztam, majd hozzáadtam egy tojást és annyi lisztet, hogy galuskasűrűségű tésztát kapjunk.

Lobogva forró, sós vízbe szaggattam; kifőztem, majd rászedtem sült szalonnára és a zsírjára.

Kizsírozott sütőformába simítottam a fele tésztát és gazdagon megszórtam darabokra morzsolt juhtúróval.

Újabb réteg tészta, majd erre is juhtúró került. Forró sütőben addig sütöttem, míg szép pirosra nem pirultak a juhtúró darabkák.

Tejföllel kínáljuk.

Egy dologra ügyeljünk: vagy moderáljuk magunkat az adag megválasztásánál, vagy korán együnk, ugyanis nem könnyű étel; de annál finomabb.