Az évnek ez az időszaka az eperről is szól (már sajnos elég halkan, lassan elfogy). Én is készítettem már eperlekvárt, de a borsos eperlekvár gondolata birizgálta az agyam. Kihagytam a mentát, azzal valahogy én nem tudok megbarátkozni.
Christine Ferber eljárását követtem:
1. nap: Megmostam és kicsumáztam az epret; feldaraboltam, cukorral megszórtam, összeforgattam, hűtőbe tettem.
2. nap: A már levet eresztett epreket a cukorral felforraltam, kihűtöttem és ismét irány a hűtőszekrény.
3. nap: A gyönyörű piros lében úszkáló epreket főzőedénybe tettem, megkapták egy fél citrom levét és a fél citrom hájait is, plusz egy kis fekete borsot.
Pininfarinát munkára fogtam, és elkezdtem főzni az eperlekvárt. Fortyogott - rotyogott és hamarosan elkezdett sűrűsödni (zselésítő most nem játszott).
Üvegbe zártam - volna, ha lett volna értelme, de olyan kevés mennyiséggel kísérleteztem, hogy ez hipp-hopp elfogy; ugyanis csavartam egyet a kóstolásnál: császárzsemlét megkentem krémsajttal és arra pötyögtettem a borsos eperlekvárt.
Finom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése