Szilvalekvár cukor nélkül

Ismét lekvár és ismét hozzáadott cukor nélkül.

Édesapám Komárvárosban született - most Zalakomár a település neve - gyermekként sok nyarat töltöttem ezért Zalában. Az előkertben akkora kék és rózsaszín hortenzia bokrok voltak, hogy olyan nagyokat azóta sem láttam.

A munka folyamatos volt a családban, hisz gyakorlatilag önellátó gazdaság működött mindamellett, hogy a férfiak munkahelyen dolgoztak is, Nagyapám akkor még kisiparosként, fűrészgéppel. A ház körül baromfiudvar, disznók, szarvasmarha és ló; konyhakert gyümölcsössel; a ház végében krumpliföld. A település másik végében kukoricatábla; a közeli "hegyen" szőlő zöldségessel és gyümölcsössel, présházzal.

Még mindig a Nagymamám által fosztott liba pelyhéből készült párnákat használjuk.

A kredencben békésen megfért egymás mellett a kétkilós kenyér és az üveg pálinka; a pincében a bor, gyerekeknek málnaszörp és szóda.

A kamra hűvöse fonott szakajtóban házitojást rejtett, a gerendákra fellógatva a disznóvágások kolbászai, sonkái lógtak, óriási bödönben zsír. A stelázsin befőttek és lekvárok, savanyúság állt katonás rendben.

Egy-egy tálca sütemény mindig volt; nem illett úgy fogadni a beeső vendéget, hogy ne tudták volna megkínálni.

Természetes volt, hogy mindenki dolgozott. Én az udvart sepertem és jártunk kapálni; dolgoztunk a szőlőben - saraboltunk, kaccsoltunk, hónaljaztunk.

A nagy munkák alkalmával - disznóvágás, szüret, aratás - pedig mindig kalákába verődött a rokonság, szomszédság - mindenki segítette a másikat.

Nyár végén a fatüzeléses üstben főtt a szilvalekvár; ez akkora volt, hogy csak két ember tudta megemelni, a fakanál pedig valami rettentően nagy.

Tehát szilvalekvár, hagyományosan főzve, hozzáadott cukor nélkül.

Nekünk már nincs üstünk, így marad a jól bevált rozsdamentes lekvárfőző fazék, melybe egyszerre max. 4 kg gyümölcs fér. 

Megmostam a szilvákat és kimagoztam; minden egyes szemet megvizsgáltam, hogy biztosan lakómentes legyen; csak a hibátlan szemek jelentkezhettek lekvárfőzésre.

A fazék háromnegyedig megtelt a szemekkel, és elkezdődött a főzés.

Az egyes állapotokat külön fotóztam.

15 perc múlva

két óra múlva

három óra múlva

négy óra múlva

négy és fél óra múlva kész lett

Érdemes megnézni a fazék tartalmának csökkenését! Összesen 750 ml lekvár lett a két üveggel, négy és fél óra főzés (5-10 percenként keverni kellett) után, tisztán mérve 3 kg szilvából; volt vele munka rendesen, de megérte - sűrített nyár.