Lassan eszmélek, más az érzés,
mint eddig volt. Hideg van, alig látok; cincogást hallok csak.
Óvatosan körülnézek, három kicsi
csupasz négylábút látok és egy nagy szőröset. Valamilyen titkos erő a nagy
szőröshöz húz, aki megszimatol, megtisztogat; közben nekünk suttog: Isten
hozott benneteket gyermekeim , én vagyok a Mamátok.
Nekem azt súgta a fülembe a Mama,
te vagy Musi Pali, kisfiam. Jó érzés odabújni a Mamához; csupaszon elég hideg
van. Éhes is vagyok – négyünknek szerencsére nem kell versengeni a vacsoráért;
jut bőven. Elalszom újra; testvéreimmel egymást melegítjük.
Mama közben az éléskamrába ment,
ő is megvacsorázott, de máshogy, mint mi – hangosan rágcsált. Nagyon hangosan.
A füleim nagyon érzékenyek. Amilyen jól hallok, annyira rosszul látok. Testvéreimmel
megbeszéltük, hogy mindannyian ugyanígy érzünk; még jó, hogy ilyen közel
vagyunk egymáshoz; közelre ugyanis jól látunk.
Az odú, ahol élünk nem nagy, de
kényelmes. Mama szerint nem kell aggódnunk, Papával sokat dolgoztak azon, hogy
legyen élelem az egész télre. Nagyobb testvéreim már elköltöztek itthonról;
Mama szerint mindig csak a legkisebb Musik laknak együtt.
Jaj, ez akkor azt jelenti, hogy
hamarosan nekünk is el kell költözni tőlük? Szeretném, ha mindig együtt
maradhatnánk, olyan vidáman telnek a napjaink.
A meleg vacokba kapjuk a
reggelit; utána közösen játszunk, majd Mama tanítgat bennünket. Ebéd után a
Papa játszik velünk; vacsora után pedig – tele hassal – nagyokat alszunk.
Már nem vagyunk csupaszak, napról
napra egyre szebb és hosszabb a szőrünk. Barnás-feketés a bundánk; olyan, mint
a föld színe. Amikor úgy bújócskázunk, hogy befogjuk az orrunkat, hogy ne
érezzük egymás illatát; akkor sokszor nem is látjuk meg egymást. Ez nagyon
vicces szokott lenni.
Ma nagyon vidám napunk volt –
úszni mentünk. A víz sekély volt; a vízszint közel volt a parthoz, így könnyű
volt kimászni. Hatalmas fröcskölést csaptunk; Mamának tiszta víz lett a frissen
mosott haja. Papa azzal szórakoztatott bennünket, hogy a bajuszán vízcseppeket
egyensúlyozott.
A vacsora különlegesen finom volt
– mindenki kapott egy apró diót és egyedül kellett felnyitnia. Mennyei íze
volt. Mama szerint sokat kell koptatni a fogunkat – sokszor kell ilyen kemény
dolgokat rágcsálnunk.
Nagyot nőttünk már és mostanában
a család elindult megnézni a környéket, hogy mi, a gyerekek hol is fogunk
lakni, mert hamarosan érkeznek a kistestvéreink.
Több házat is megnéztünk már, és
én elsőre beleszerettem egy csodálatos palotába. Mama és a Papa is azt mondja,
hogy ne legyek ilyen nagyravágyó, de úgy gondolom, nem tudnak lebeszélni arról
a házról.
Ó, azt a nagy háznézés közben el
is felejtettem mondani, hogy Nusi testvérünk férjhez megy a szemben lakó
Patrikhoz. Jövő héten lesz az esküvő,
meghívjuk az egész rokonságot. Az én feladatom az, hogy diókat görgessek haza.
Mama és Papa nagyon büszkék
voltak rám, mert – a kinézett új lakóhelyemről – olyan hatalmas diószemeket
görgettem haza, hogy az egész násznép a csodájára járt. Ugye, hogy van előnye a
nagyravágyásnak?
A lagziban megismerkedtem egy
szépséggel: hosszú szempillái vannak, és nagyon gyorsan cincog, Paulának
hívják. Szüleink megbeszélték, hogy amint berendezkedtem az új házban,
megtarthatjuk mi is a kézfogót.
Paulának is megmutattam leendő
otthonunkat ahol beépített medence is van. Igaz elég magas az oldala, meg
csúszós is és növények vannak az alján, de csak a miénk lesz.
Körbejártuk a szobákat,
megterveztük hol legyen a háló, a konyha és a 3 kamra. 3 kamrája nem volt még
egy rokonunknak sem, Mama szerint már kóros ez a nagyravágyás.
Ma elköltöztem otthonról, hogy
előkészítsem a házat Paula érkezésére.
Alig akartam elhinni, de amikor
beléptem tengernyi diót találtam iszonyú magasra felhalmozva. A diók takarosan
óriási ládákban voltak és hetente az óriások újabb és újabb ládákat
hoztak. Eddig nem is meséltem az
óriásokról, ugye? Mama szerint nagyon kell óvakodni tőlük, mert nem szeretik a
fajtánkat. Nappal nem szabad mutatkozni előttük; mivel éjszakára ők is
behúzódnak a vackukba, így nekünk ilyenkor szabad a vásár.
Nagyon sokat dolgoztam azzal,
hogy feltöltsem mind a három éléskamrát. Már az is tornamutatvány volt, hogy a
ládákból kivarázsoljam a legkövérebb diókat. Persze a diók jobbra-balra
gurultak, elég nehéz volt begörgetni a kamrákba. El kell árulnom egy titkot, az
egyik diót megkóstoltam – mennyei volt! Jól kimelegedtem az egész napos
cipekedésben, ezért gondoltam egyet, mi lenne ha kipróbálnám egyedül a
medencét, csobbanok egy hatalmasat. Igazából nem lenne szabad egyedül úszni,
tanította a Mama, de lassan családos leszek; nem lehetek anyámasszony katonája!
Felmásztam a diós ládák tetejére
és onnan ugrottam egy hatalmas fejest a medencébe. Jó mélyre süllyedtem, így
láttam, hogy vízililiomok alusszák ott téli álmukat.
És akkor a rémület szorította
össze a szívemet, az egyik lábamra rácsavarodott a liliom egyik indája.
Próbáltam kiszabadulni, de minél inkább rángattam, annál jobban húzott lefelé.
A levegő egyre fogyott. Megadtam
magam; már nem harcoltam; sötétség mindenhol. Mamára gondoltam és Papára. A
testvéreimre és Paulára …
Másnap az egyik óriás bement a
tárolóba, ahol a télen nem használatos dolgok voltak, növények teleltek és
észrevette, hogy egy mezei egér belefulladt a vízililiom hordójába. A sarkokban
eldugva nagy diókat találtak felhalmozva...
