Ez a brokkoli adag még múlt héten készült, szombaton.
Vettem ismét egy adag szeletelt császárt (ne fogjátok a fejeteket, elég régen volt ...), de kellett még hozzá valami, ami kicsit feldobja és utána el is kapja a husit.
A császárszeleteket a szokásos, már mindenki által unalomig ismert pácba forgattam (olívaolaj, mustár, szójaszósz, frissen őrölt feketebors, cecei pirospaprika) és néhány órára a hűtőbe küldtem.
A brokkoli rózsákat megmostam és sós, szódabikarbónás vízben (szerintem így jobban megtartja a zöld színét - ha mégsem, akkor is így főttek meg) félig megfőztem.
A császárokról megmaradt pácban megforgattam a brokkoli rózsákat és ők a felkerültek a tárcsára.
Ha még ettetek finomat ..., legalábbis nekünk (még Z-nek is) bejött.
Az eddig méltánytalanul mellőzött brokkoli ezentúl biztosan sűrűn megfordul a konyhában - és szerencsétlenségére nem szakácsként.
Két közepes krumpliból és egy kanálka vajból krumplipürét készítettem, zakuszka és csalamádé vitték még a zöldséges vonalat, meg egy kis sör; végülis az is zöldség, merthogy nem hús, azt biztos.
Előzetesnek távolban egy havas hegy ... is lehetne akár, de ez most M7 vasárnap késő délután.
Előzetesnek távolban egy havas hegy ... is lehetne akár, de ez most M7 vasárnap késő délután.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése