Tök faragás

A szép őszi idő és a közelgő Mindenszentek / Halottak napja a töklámpás kifaragására csábította Z-t.

A tök már október eleje óta ismerkedett környezetével a teraszon; és hatalmas sóhajtással vette tudomásul, hogy a hétvégi tökös-mákos süti közreműködéséhez nem őt kértem fel.

Valószínűleg itt már elbízta magát, úgyhogy gyorsan helyre kellett tenni a tökúrfit.

Z becakkozta a tök tetejét, hogy a magokat a belsejéből ki tudjuk szedni, ill. a mécsest könnyen be lehessen helyezni:

A tökmagok húsmentesítése az én feladatom. A magokat megszárítjuk és sóval pergetve megsütjük. Úgy pattognak majd, mint a nikkelbolhák.

Z felrajzolta a szemeket, orrot és szájat a tökre, majd többfajta segédeszköz felhasználásával ki is vágta a nyílásokat. Kemény héjú, vastag húsú, nagydobosi fajta sütőtököt vásároltam nem könnyítve meg ezzel a töklámpás készítését. Persze ha könnyű lenne, én is meg tudnám csinálni; de ez még sosem fordult elő és ígérem, nem is fog; ez Z kizárólagos mutatványa.

Tökfej-úrfi vidáman mosolyogva az új kalpagjával a fején feszített a lemenő nap sugarainál.

... és hamarosan a sötétség (bzzz horror egy film volt); Tökfej-úrfi jobbra kacsingatva ijesztget mindenkit; illetve csak engem.

Z szerint vidám; háááááát van benne valami borzongató ...