Ha némelyek azt gondolnák, hogy teljesen elment az eszem, akkor ki kell mindenki ábrándítani: nem - sőt. Megéltem már annyit meg még egy kicsit, és csak most készítettem először brokkoli fasírtot.
Az ihletet Mirza oldalának böngészésekor kaptam és mindjárt egy svédcsavarral reprodukáltam.
Megmostam egy fej brokkolit és a rózsákat (kis szárral) sós, csipetnyi szódabikarbónás vízben megfőztem.
Botmixer barátomat segítségül hívtam, így viszonylag gyorsan pépet készítettem, melyhez hozzáadtam egy egész tojást, egy kis szelet vízbe áztatott és alaposan kicsavart barna magos kenyeret, egy közepes fej dinsztelt hagymát, 2 gerezd lereszelt fokhagymát, sót, frissen őrölt feketeborsot, cecei pirospaprikát.
A masszát (Felipe épp rótta a köröket) összedolgoztam, kóstoltam - finom.
Gombócokat vettem a masszából (még mindig körözött Felipe), lapos pogácsa formára igazítottam és házi zsemlemorzsába forgattam.
Forró olajban mindkét oldalukat megsütöttem, papírtörlőn lecsepegtettem.
Nekem nagyon ízlett. Párbeszéd Z-vel:
- Megkóstolod?
- Meg.
...
- Ízlett?
- Igen.
- Kérsz még?
- Nem ...
Így lett nekem még két ebédre való brokkolifasírtom - szerencsére, mert hidegen is finom.
A brokkoli nálunk nagyon nagy kedvenc, minden formában. Na fasírtként még nem próbáltam, de jó ötlet.Eszter
VálaszTörlés